Nem az vagyok, akit látsz odakint –
Sebesen kavargó, ezüst folyó,
Tajtékos rét, mi az égre kacsint,
Néma, repedt fal – omladozó,
Mohaszőtt szőnyegen foszló hócipő,
Taposott repceföld, bolygatott temető,
Lukacsos teknők és mállott kövek lánya,
Elhagyott, kifosztott arany-emlék-bánya,
Hangtalan farkas, ki a Holdra tekint,
És zuhan – és alszik – és zuhan megint – .
Mállott kövek lánya
By Tőzike
4 hozzászólás
“Nem az vagyok, akit látsz odakint”
Tetszéssel és egyetértéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, örülök, hogy elnyerte tetszésedet!
Kedves Tőzike,
lenyűgöző a versed, melankólikus költői képcsoda.
Mély elismeréssel gratulálok.
M.
Köszönöm!