Már a szél is

Felkelt a nap álmos és bágyadt,
lágy sugara perzseli a szádat.
Csillogó szemedben mossa az arcát,
benne felejti minden ragyogását.

Tüzes tekinteted szívembe gázol,
nélküled lelkem könnyezve gyászol.
Édes csókod mennyei gyümölcse,
kacéran hull a szerelem ölébe.

Szűkön osztottad, függővé váltam,
vágyak szárnyain hetekig vártam,
maradj velem, ne menj el újra!
Már a szél is nevedet súgja.