már itt vannak…

mivé lett ez a törékeny
össze-álmodott boldog béke
mivé vált a csend
miért hallgat a rend
az a néma feszesség
az a belülről felemelő büszkeség
hol őrzik most a vértől áztatott
könnyekbe mártott gyűlöletek hamis ékköveit
miért lépnek előrébb folyton
az önmagukat mellükön hordozók
az igaz szótól miért menekül aki rátalál
hiszen a falak között
az árnyékból már néha megjelenik a Félelem
és a vakolatok alatt
már érezni a Halál szívverését
és a rettegését…
már itt vannak a gyűlölet árnyai
tehetetlenségünktől nőnek egyre
belénk ivódnak a védtelenek átkai
hatalmasnak látszik minden törpe
ha hanyatlanak a valóság fényei
miért nem nézünk soha a tükörbe
észrevétlenek maradnak a megértés könnyei
és bezárul az egyenesnek indult görbe
már itt járnak a hamis próféták
és fejünkre glóriát festenek
a festék arcunkba csorog
és torz vigyorrá válnak a mosolyok
még nem késő letörölni
még megállni is lehet
még meg lehet menteni az életet
de már nincs sok idő…
már itt vannak…