Már lassan a holnapra
hull a könnyem,
nem engedem könnyen
életem perceit !
Még segít a hit,
leborulni az áldott mult előtt,
megérteni, a nincs jövőt,
belenevetni a sírok hajnalába
mint a gyáva nincstelen
kincstelen koldús
kinek bús tekintete mered rám,
adnám, odaadnám
minden volt boldogságom
ha egyszer , végre egyszer
látnom engednéd Uram
mikor és hol ér véget
végre az utam ?
látom -e őket kiket elhagyok ?
lesznek -e ott csillagok?
viharzik-e az érzelem ?
megszakad-e ott is
mindennap a szivem ?
3 hozzászólás
HUUUUuuuuu!
Ez lebénított. Nagyon megérintett!
Kívácsi vá tett a többi alkotásod iránt.
Szeretettel: marica
Köszönöm Marica !
megerősített és boldoggá tett a véleményed
Szeretettel fefo
Kedves fefo.
Ahogy félelem ,és a kiváncsiság képei ömlenek elénk,valódi alázattal,ez nagyon tetszik.