…már nem…

Szenvedek miattad, mert nem vagy velem…
Fájdalom ül szívemen, mert messze vagy…
Ablakom ablakodra tekint, de nálad sötét van…
…

Ablakom párkányán ülve hívlak téged…
Hangpostád már megtelt, az üzeneteimtől…
Újra hívlak, de csak kicseng…
…

Kicseng, mintha ezt akarnád végleg…
Ha ezt akarod, szólj és megteszem neked…
Tudod, hogy csak egy szavadba kerül…
…

Szenvedélyem mesze jár tőled…
Fájdalmamat már régen nem érzed…
De, még tudod, hogy szerelmem örök!!!
…

A csillagos eget nézve, arra gondolok,
Mikor kezemet fogva együtt néztük,
S hulló csillag mellett kívántad: „Légy velem örökre…”
…

Akkor megígértem: „Melletted leszek örökre…”
De most nem vagy az ablakban,
Hogy Hős Szerelmest játszva csókot dobj felém,
Mire én csak nevettem feléd…

Szenvedek miattad, az ablakban ülve…
Ahol régen annyit nevettünk…
„Szeretlek.” súgtad fülembe, forró csókkal megpecsételve…
…
Ágyamba feküdve emlékszem, mikor mellettem voltál…
Szorosan átkaroltál derekamnál, és magadhoz húztál…
„Imádlak.” mondtad halkan, álomba merülve…
…

Szobámban szétnézve mindenütt ott vagy…
Minden rólad szól, minden Te vagy…
Ezer szó és ígéret beszél egyszerre, mind te vagy…
…

Szenvedek miattad, mert nem szeretsz…
Fájdalom ül szívemen, mert már nem szeretsz…
Ablakom ablakodra tekint, de sötét van…
…

…MERT TE MÁR NEM SZERETSZ…
…
…
…