Már nem kapkod a szívem
Ha ellenkezni merek
S nyugodt arccal állom
A kíváncsi szemeket
Már nem érzem, hogy torkom
Vagy a hangom megszorul
Bárki elé kerülök
A kedvem fel nem borul
Már nem érzem az átkot
Mi lelkemet megülte
Mosolyom is felébred
Mely számat elkerülte
Nem sápad az arcom el
Ha valahol hívatnak
S nyugodtan szólok vissza
A " magas" telefonnak
8 hozzászólás
de jó! 🙂 miért érzem azt, hogy ez egy korábbi versed, és azt, hogy önmagad felett arattál győzelmet?
Üdv: Cal
Kedves Cal !
Ráérzésed most sem csalatkozott, írásom a 70-es években született.
Olyan beosztásban dolgoztam akkor, ahol nem volt szokás ellenkezni.
( persze ma is, legfeljebb csak a pálya széléről)
Üdvözlettel, Zsenál
Kedves Zsenál!
Kellemes megnyugvást érzek versedből. Jól esett nálad időzni.
/Egy apróságot szeretnék csak megemlíteni, amiért remélem nem neheztelsz meg rám. Úgy látom a sorok szótagszáma általában 7, hármat kivéve. A mondanivalón talán nem változtatna, ám a ritmuson javíthatna, ha azonos lenne a szótagok száma. Például.:
1. versszak 3. sor: Ím' nyugodt arccal állom
2. v.sz. 2. sor: Vagy a hangom megszorul
3. v.sz. 4. sor: Mely számat elkerülte
Természetesen csak egyfajta javaslatnak szántam. :)/
További jó alkotást és ilyen szép gondolatokat kívánok!
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm, hogy időztél nálam Kedves Zsóka.
A döccenőket magam is éreztem, de a ritmus rovására, a tartalmat tartottam fontosabbnak.
( sajna, nem találtam megfelelő jelzőket )
Üdvözlettel, Zsenál
Köszönöm, megértem a válaszodat!
További jó alkotást kívánok!
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsenál!
Valahogy ismerősnek vélem ezt a szituációt amit itt felfedeztem a sorok között… nagyon tetszett! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka !
Köszönöm ismétlődő érdeklődésed és véleményed is.
Üdvözlettel, Zsenál
Szia Zsenál!
én is hagyom a fenébe a szótagszámolást…elég számolni a számláknál…itt költők vagyunk, nem mérnökök 🙂