Már nem írok verset többé

Már nem írok verset többé,
elhallgatok mindörökké.

Kiborult a vörös tintám,
nem lehetek költő titán.

A kék tintám is elfogyott,
talán mert oly mohó vagyok?

Papírjaimmal szél játszik,
a háztetőn hadonászik…

Hétfőn még a hét eleje,
nem érik a vers veleje.

Kedden talán megírhatom,
de ez nem a verses napom.

Szerdán szerelmemhez megyek,
csütörtökön ő jön…, lehet.

A péntek most tizenhárom,
múzsámat csak holnap várom.

Ám az neki szabad szombat,
találni kell napot, jobbat.

Vasárnap meg el kell mennem,
hosszú hetem kipihennem.

Inkább majd a jövő héten,
verset írok…, talán mégsem…?

Veszek mégis némi tintát,
felskiccelni egy versmintát.

S ha majd papírra is tellett,
írok egy-két sornyi verset…