Már nem tudom miért…
…dolgozom még most is neked
miért nem otthon nézem az eget
bőgőnek vagy hegedűnek, mindegy
csak téged ne lássalak már.
Már nem tudom miért…
…küzdök a közös célokért naponta,
mintha bármi értelme is volna, hogy
egy ekkora cégben, porszem vagyok-e éppen,
vagy távolról szurkolok, mint lelkes kisdiák.
Azt hiszem eljött az idő…
…hogy búcsút intsek, és adieu-t mondjak
egy időre, és bátran haladjak előre új célom,
egy kicsiny kis élet felé, és a munkás álmokat
itt hagyjam neked emlékül; élvezd az ízét.
6 hozzászólás
Kedves Jodie!
Tetszett a versed. Tetszett, hogy mersz lázadni, mersz újat kezdeni, vagy legalább eljátszani a gondolattal. Új utak nyitnak új távlatokat.
Remek vers.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa,
nagyon köszönöm a kedves hozzászólást! Az ember legtöbbször talán inkább csak magában lázad, de vannak helyzetek, amik "kihozzák belőlünk az állatot" 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál, örülök Neked!
Szeretettel, Jodie
Vannak olyan helyzetek, amikor muszáj kimondani a felgyülemlett dolgokat. Az már egy másik dolog, hogy meghallgattatik -e ?
Szeretettel:Marietta
Az ember élete folytonos útkeresés. Nehéz rátalálni az újabb és újabb utakra, és még nehezebb rálépni. A versből azt szűrőm le, hogy neked sikerülni fog.
Tetszett.
Üdv:
Millali
Bocs, úgy szerettem volna írni, hogy szűröm.
Kedves Jodie!
Folyamatosan keressük az utunkat, helyünket a világban. Egy darabig "otthon" érezzük magunkat egy munkában, helyzetben, életszituációban, de ha eljön a pillanat tovább kell lépni. Szeretem, hogy a verseidből kitűnik, Te nem egy "beletörődöm" típus vagy. 🙂
Sok sikert!
Üdv: Mishu