Hosszú évek óta nincs jelen,
s állok itt, mint koldus nincstelen.
Nem szabad, hogy visszasírjalak,
mert emlékezni hamis… salak…
De mégis meg kell kísérelnem,
hogy megtaláljalak egy jelben,
egy fűszálban, a rég-tavaszban,
a régi úton, hol szaladtam,
szaladtam feléd önfeledten…
Már ezt is majdnem eltemettem…
Védelmező árnyadba bújtam,
s az megvédett fagyban, búban.
Távol vagy hosszú évek óta.
Szárnyad mint védtelen fióka,
keresem, keresem… s cipelem
terhem ma is, hogy nem vagy jelen…
12 hozzászólás
Kedves Klári! Nagyon nehéz emlékezni az elvesztett édesanyára! Mert róla van szó, ugye? Így van, ahogy írod, meg kell kísérelni felidézni az emléket, még, ha fáj is! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Édesanyám akkor halt meg, amikor a harmadik gyermekemet hordtam a szívem alatt. Csak az tartott életben, hogy a gyermekeimnek szükségük van rám. Köszönöm értő-érző hozzászólásodat.
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Mennyire szépen írtad le Édesanyád hiányát! Emléke nem múlhat el soha sem, lelkedben mindig jelen van.
Szívből gratulálok szép versedhez!
Melinda
Kedves Melinda!
Neked is köszönet szép szavaidért. Igen, bennem él mindig az emléke.
Üdv: Klári
Szia Klári! 🙂
Nagyon átérzem ezt a verset, mert hasonló dolgokat élek meg a védelmező árny hiánya miatt. Nem anyai vonatkozása van nálam, de szerintem ezt tudod, mert ismered az erről szóló írásaim. Tökéletesen azonosulni tudok az elveszettséggel, amit a hiábavaló keresés és annak terhe generál.
A mély tartalmat olyan formába bújtattad, ami próbálja ellensúlyozni az űrt, éppen ez teszi bennem még fájdalmasabbá, hiszen a küzdelmet erősíti. A játékos ritmus, a páros rímek, a viszonylag rövidre, 9-esre tört sorok beszédes, hatásos kifejezőeszközei a mondanivalónak.
A harmadik szakasz 4. sora véletlenül 8-as lett. 🙂
A rímek közül a nincs jelen – nincstelen nagyon bejön nekem, viszont ugyanitt a BB-pár egy kicsit döccen a szótaghosszúság illeszkedése miatt, de ez csak apróság.
Szép vers, gondolatisága és köntöse nagyon a tiéd, felismerném az alkotóját akkor is, ha nem lenne a címhez rendelve. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szemfüles vagy, hogy mindig észreveszed a szótagszámban az eltérést. 🙂 Általában én is ügyelek rá, de van, hogy nem sikerül… Amit a második rímpárról írsz, azzal részben egyetértek. Azért nem ül igazán, mert a ritmus nem fekszik alá, úgyhogy át is fogom írni.
Köszönöm szépen szavaidat! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári !
Én is mélyen átérzem versedet, ilyen állapotban már sokszor voltam én is.
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu itt jártad. 🙂 Tudom, keserves volt, amit átéltél…
Szeretettel: Klári
Szia!
Mélységesen szomorú, az Anya elvesztése.Sajnos, én is átéltem, amikor ő meghalt, született az unokám- talán őt küldte maga helyett? Ki tudja? Tetszett a versed! üdv hundido
Kedves hundido!
Az Úr mindig gondoskodik róla, hogy egy szeretett személy helyett adjon egy másikat, bár szerintem egyetlen ember sem pótolható…
Köszönöm a véleményed.
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Igen, keressük: "egy jelben,
egy fűszálban, a rég-tavaszban,
a régi úton, hol szaladtam…" – és ahol keressük, ott meg is leljük…
Gyönyörűséges!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon köszönöm a figyelmedet, kedves szavaidat. 🙂
Szeretettel: Klári