2026. április 25., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Maradj még!

    Rozán EszterBy 28 hozzászólás1514 megtekintés

    Kérlek, ne menj még, maradj velem,
    itt van rád szükség, nem odafenn.
    Pislákol a bágyadt napsugár,
    bánatos szemeden táncot jár.
    Gyógyulj meg, hisz van rá ezer ok,
    várjanak még csak az angyalok.
    Nem nyílhat nélküled a virág,
    ha nem vagy, kietlen a világ.
    Meglátod, újra eljön a nyár,
    édes illata rád és rám vár,
    feltámad majd színes pillangó,
    bár most mindent beborít a hó,
    higgy benne, felvirrad még napunk,
    hogy együtt szárnyaljunk, mi magunk.
    S ha eljön a perc, akkor menjél,
    köszönöm, hogy velünk lehettél.

    Share.

    28 hozzászólás

    4. Finta Kata on

      Kedves Eszti!
      Még az emúlásról írt versed lehet gyönyörű, mivel szépen csengő rímekkel láttad el, formáját és mindent gondosan állítottad össze. Példa lelhet azoknak, akik a formáját tekintve szabadversként szeretnek írni, azért, mert most bemutattad, hogy így is lehet szépen mondatokba szedve, megformázva, remek verset írni.
      Én is gyógyulást kívánok a betegnek, hogy még sokáig együtt lehessetek.
      Szeretettel: Kata

    5. hova on

      Esztikém!
      A versed gyönyörűre sikeredett. A téma szomorú, reménykedem, hogy csak fikció, ha mégsem akkor együttérzek veled. Tetszik a vers végén a belenyugvó, elengedő hangulat. Ez a bölcs ember viselkedésére vall, és Te bölcs szeretetre méltó ember vagy. A szereteted pedig gyógyítani képes, ezt soha ne feledd.A vers valóban szépen megírt szabad vers mint azt Kata írja, de én nem tudok a verselésre figyelni ha a lélek vergődését érzem a sorok között. Szép szomorú versedhez gratulálok.
      Szeretettel üdv.Vali

    Leave A Reply