Maradj velem, hitednek adj reményt!
A nagy világot űzzed el, ha csörtet!
Ne less mihaszna görcsök adta fényt,
mi örvénylik éjben, s romba dönthet.
Utad végén osonsz, hát ülj le mellém!
Vad éj ha vitt, őszre pont elveszett.
Maradj, ne lépjél! Védd magad, s leszel még
maholnap, kit látnának istenek.
Ha most alább hagyod, dugig betörsz,
elillan álmod, és kifogy dalod.
Kivánj te tiszta harsonát, s köszönts
tavaszt, mi őszre adhat éjt, s napot.
Fordulj felém, s kivánj mit adhatok!
Érted ragyognék itt, mint Hold ragyog.
8 hozzászólás
szia!
Gratulálok! Nagyon tetszett! szeretettel: hundido
Köszönöm, hundido! 🙂
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Szép szonettedet szeretettel olvastam.
Nagyon értesz a szonettekhez!
Írjál sok szép verset, hogy gyönyörködhessünk benne!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, kedves Kata! 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Először: "Sonettare necesse est!" 🙂
Szerintem még nem mondtam el, hogy minden versbe úgy bújok, mintha szereplője lennék. Itt sincs ez másként, hát kivettem magamnak belőle azt a mondanivalót, ami számomra fontos, ami előre visz. Több is van. 🙂
Tudom, sokan nem tolerálják azt, hogy én a saját lelkemmel élem meg a verseket, pedig így lesz eztán is, ebből semennyit nem engedek, mert az élvezetek nekem fontosak. Az is, hogy a szonettek kultúráját építgessem. 🙂
Nagyon tetszik a szonett. Kerek és érthető. A rímeken még gondolkodnék a helyedben, de egyébként összerendezetten állnak elém a sorok.
Nem vagyok profi szonettíró, de azért elég rendesen elmélyültem…
Örülök, hogy kedveled a kötött formákat. 🙂
Köszönöm az újabb élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindenképpen "Sonettare necesse est!" 🙂
Másképpen meg szíved joga olvasóként, hogy hogy bújsz bele egy-egy versbe. Nekem külön örömet szerzel, ha minél mélyebben bújsz bele.
Azt hiszem, most sikerült összehoznom egy teljesen önálló szonettet egy adott alapból. 🙂 Igazad van a rímek tekintetében, de örülök, hogy a kötöttségek mentén nagyjából megfelelőkre találtam.
Boldogsággal tölt el, ha élményt tudok nyújtani számodra.
"Sonettare…" ja, ez már megvolt! 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Először megint: "Sonettare necesse est!" 🙂
Másodszor: kedvelem a rejtvényeket, minél nehezebbek, annál inkább.
Küzdöttem a magánhangzókkal, majd két napig agyaltam, hogy honnan származnak. Szét voltam esve a napokban, nem véletlen, hogy nem láttam át.
Most nyugodtan leültem, és csaknem azonnal megvilágosodott, hogy Shakespeare LXXV. szonettjéből kölcsönözted őket. 🙂
Pihentebb aggyal már a második sornál rájöttem a turpisságra. 🙂
Nagyon kedvelem ezeket a játékokat, ha van még, én szívesen bíbelődök velük.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Van egy olvasási módszer, amit Tolnainé dolgozott ki egykor. A magánhangzókra épül. Nem gondoltam, hogy itt is hasznát veszem. 🙂
Gratulálok, kedves Kankalin! 🙂
Igen, ha csak a magánhangzókat olvassa az ember, s valahogy rátalál a ritmusra, akkor azonnal beugrik az ismert szöveg. Ha ismeretlen, akkor nehezebb, de ilyenek is alakulhatnak belőle! 🙂
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz