Mennyire vártam és mennyire vágytam,
hogy felhőkből hulljon a drága eső,
mely kell, mint egy falat kenyér, éltető,
s mikor esett, kint álltam úgy csodáltam.
Tán a könnyem is kicsordult hálából,
csak álltam és néztem mozdulatlanul,
nem is zavartam meggondolatlanul,
magára se hagytam őt az ajtómból.
Marasztaltam volna, de mindhiába,
hálából talán friss levegőt hagyott,
és napsütésben esőcsepp ragyogott,
és én sokáig maradtam csodálva.
5 hozzászólás
Kedves Rita! Jó vers. Üdvözlettel. santiago
Kedves Santiago!
Köszönöm az olvasást. Az elmúlt évben írtam a nagy aszály idején, mikor egyszer jött egy kis frissítő eső, ám de akkor ez csupán néhány percig tartott, de azért is nagyon hálás voltam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Csak akkor tudhuk igazán értékelni,ha elmarad!
Mint most sok helyen a földön!
G
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Bizony így van, ahogy írod és mennyi mindennel vagyunk így? Nem értékeljük a békét, a családot, a fedelet a fejünk felett, az ételt, italt, a munkahelyet, az egészséget és gyakorta a szeretteink sem. Aztán, ha bármelyik is megszűnik, mindjárt felértékelődik. Lementünk Gárdonyba, úgy nézett ki, mint egy holdbeli táj, az embernek sírni támadt kedve. Ott volt valamikor a munkahelyi üdülő, ahol többször megfordultam a gyermekeimmel. A stégről lelépve már derékig ért a víz. Most pedig egyszerűen hosszú métereken keresztül csak homok volt, majd lavornyi mennyiségű víz. A községben locsolási tilalom volt – teljesen jogosan – a magasabb helyekre kocsikkal kellett felvinni az ivóvizet, félő volt, hogy tüzet kap a növényzet és így tovább. Egy jó nagyot lélegezni se lehetett, mert forró volt a levegő, ami szinte vibrált.
Szeretettel: Rita