Anya
Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?
Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.
Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,
és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába
Márai Sándor: 1900 -1989
Mutter
Was eine geheime Hand triebt:
die Falten deines weichen Gesichts
alter verblasste Handschrift,
schaue, aber verstehe gar nichts:
Was die Jahre ‘d das Leben gaben?
Das bin ich, das ist mein Schicksal,
die Linie auf deiner Stirn war:
Verzeih mir,
ich wollte nicht, so kam es halt,
wir werden langsam beide alt,
annehmbar.
Nachts in Zimmern, manchmal bleibe
vor fremden Spiegeln ruhig stehen:
Schau, Mutter, dein Sohn ist fremd ‘d Feige
an dem Gesicht die Falten flehen,
so ähnlich wurden wir beide,
abgenutzt und schlappgemacht, Mutter,
die Körper werden langsam zum Staub,
beide Körper zum Frass, als Wurmfutter.
Fordította: Mucsi Antal -Tóni
2 hozzászólás
“bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,”
Megindító sorok.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…