Ты, чьи сны еще непробудны…
Ты, чьи сны еще непробудны
Чьи движенья еще тихи,
В переулок сходи Трехпрудный,
Если любишь мои стихи.
О, как солнечно и как звездно
Начат жизненный первый том,
Умоляю-пока не поздно,
Приходи посмотреть наш дом!
Будет скоро тот мир погублен,
Погляди на него тайком,
Пока тополь еще не срублен
И не продан еще наш дом.
Этот тополь! Под ним ютятся
Наши детские вечера.
Этот тополь среди акаций
Цвета пепла и серебра.
Этот мир невозвратно-чудный
Ты застанешь еще, спеши!
В переулок сходи Трехпрудный,
В эту душу моей души.
______________________________
Te, ki álmokból nem riadsz fel…
Te, ki álmokból nem riadsz fel,
Kinek mozgása rendezett,
A Három-tó utcába menj el,
Ha verseim még kedveled.
Ó, mily derűsen, mese módra
Indult az életrajzi szál,
Kérlek nagyon, ne késs le róla,
Nézd meg a házunk, – amíg áll!
Az a világ már nemsokára
Elpusztul… Nézz csak lopva szét:
A nyárfa nincsen még kivágva,
Házunk se verték dobra még.
Gyönyörű nyárfa! Mind alája
Gyűltünk esténként, gyerekek;
Körötte számos zöld akácfa,
Míg ő ezüstben tetszeleg.
Csodás világ, mely vissza nem tér,
Ma még egészben látod ott;
Három-tó utca. Menj, siessél!
A lelkem ott találhatod…
* * * * *
1 hozzászólás
Kedves Mandolinos!
Ahány költözés annyi lélekdarab,
míg a végére semmi nem marad.
Én az enyémnek, két darabját egyesítettem, az Alkotmány utca 9-ben.
Köszönöm a verset, köszönöm a fordítást.
Szeretettel:
Ildikó