Kivel cigiztél a suli udvarán s órákról lógtál lelkesen…
Emlékszel még a pillangó-medve kapcsolatra,
A pizza-napos kimaradásokra?
Még megvan a pohár, amit te festettél
Kissé csorba, de nagy becsben él.
Fénykép őrzi közös verselésünk
Ballagáskor mit majd’ elcseréltünk
A munkád utáni kávézgatások,
Pletykás délutáni vallomások
Mily szép idők voltak ezek,
S mily rég már, óh egek!
Vissza ugyan nem hozható,
De emlékként fellapozható
Ha majd eszedbe jutok, én a lökött lány,
Olvasd ezt el, s nevess nagyot
Az emlékek oldalán.
3 hozzászólás
Most őszinte leszek. Nekem nem tetszett a szóhasználat. Túl köznapinak találom. De a rímek néhány helyen nagyon eggyüt voltak úgy összecsengtek, hogy HűHa:DGratula!
Kedves Michelangelo!
A köznapiság szándékos volt, egy játékos versnek szántam egy régnemlátott középiskolás barátnőmnek, de köszönöm az őszinteséget!
Szerintem jól leirtad a középiskolás kalandokat. Rögtön eszembejutott az én régi barátnőm. 🙂
Gratulálok!