Látsz és mégse tudod ki vagyok
Csak azt tudod amit akarok
Mert én rejtem maszk mögé az arcot
S nem látod a bennem küzdő harcot.
Milyen jó olykor egyedül lenni
Az álarcot kicsit levenni
Mindent újra mérlegre tenni
S kételkedni hogy vajon megéri-e ennyi.
Ha ilyenkor hirtelen megzavar valaki
Próbálok inkább csendben lenni
Elkezdem a maszkot keresni
S nevetek akkor is ha a szívem jobb szeretne sírni.
Látsz és mégse tudod ki vagyok
Csak azt tudod amit akarok
Mert én rejtem maszk mögé az arcot
S nem látod a bennem küzdő harcot.
2 hozzászólás
Arc-harc, illetve ragrímek. Sajnálom, de én nem látom a "maszk" egyéni kifejezsését, sajátos leírását, nekem – ne haragudj meg érte – kicsit közhelyes.
Kedves Noir!
A rímek engem nem kifejezetten érdekelnek, de a tartalma szerintem jó.
Ági