A nap melege mi felébreszt.
Mindent betölt a fény, semmi nesz.
Új nap, új csodákat rejteget.
Csillogó aranyszín köveket,
Sárga levél konfetti esőt,
Mesébe illő őszi erdőt,
Vízesést az Ilona-völgyben,
Ebédet a Palóc-étteremben,
Magyarország csúcsát, a Kékest,
Csillagos eget. Oly szép az est.
4 hozzászólás
Kedves Nadin!
Míly szépen írod meg emlékeid sorát, szinte magam előtt látom mit megéltél. Bátran merj festeni a szavakkal ami nem könnyű, de fog menni, mert van tehetséged! Számomra a költészet ott kezdődik, ha egy vers nem csak szép, hanem a szívemet is megérinti, formálva, jobbá téve bensőmet. Szívünk a belső emberünk, amit féltve kell ápolnunk, hogy jobbá legyünk folyton, az örök életre. Írj sok szívet érintő művet, hogy általuk is, jobb emberré válhassak! Sok szépet kívánok Neked! Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm a szép sorokat, nagyon jól estek. Forgatom még a naplóimat, hátha találok még benne valami versformába önthető emléket.
🙂 Delory Nadin
Kedves Delory!
Szép esti pillanatkép. Tetszett.
Szeretettel: Ági
Örülök, hogy tetszett. Ha úgy vesszük, hogy visszatekintettem az egész napra, akkor valóban esti pillanatkép.
szeretettel: Delory