Meddig

Elrongyolódott régi jelmezben,
készületlenül az igazzal szemben
még mindig nem akarom elhinni,
hogy divatjamúlt, naiv életemmel
még most is várom a csodát, ajtón
bekopog, forog a Föld, az égi óceán.
Az élet karvalyszemében zűrzavar,
a kín telhetetlen, naponta küzdök
ellene, ne hagyjon el az Istenem.
Keresztre feszített a félelem,
sírás szorongat, morzsákat eszem
szelet kenyér helyett, úgy féltelek,
meddig maradhatok én teveled?
Zörög, kattog még a fogaskerék,
kín gyötör, így lesz jobb az életem,
ha átvonul rajtam minden út és zaj?
Belém bámul és elámul a csoda,
elkap az álom, nem talál rám soha?