Hittem, a világnak vége !
Kinyújtott kezem szíved el nem érte.
S a belémart fájdalom
‘majd elhozza önpusztításom.
De magam elszégyellve eszmélek fel,
az élet erre mit is felel ?!
Mert fájdalom, mit sugall
a háborúban meggyötörtek
– üres tekintete,
Gyilkos kórban szenvedők
– remegő keze,
Éhínségtől felpuffadt gyermek
– könnyező szeme,
A megkínzottak borzadó sikolya
Megerőszakolt gyermeklány iszonya !
S ha mindez fájdalom ! Igazán !
– s az enyém nem.
Mit kezdjek akkor mégis,
– fel-feltörő könnyeimmel ?!
Kedves Barátom
A Meditációk sorozat versei olyan kérdésekre keres válaszokat, ami mindannyiunk gondolatvilágában jelen van. Egy-egy vers megszületése valódi érzések gondolati tükröződése.
Elgondolkodtál már azon, hogy a fájdalom mennyire szubjektív mennyire egyéni? Hiszen ami benned oly nagyon fáj vajon kivetítve a világban élő emberek fájdalmára mennyire „jogos”. Nem… nem lehet viszonyítani, mindenki pillanatnyi fájdalma az Ő számára a legnagyobb. Hát erről szól e kis vers és videó.
Nézzétek, hallgassátok, szeressétek
Baráti üdvözlettel
Kováts Péter / skorpio
2 hozzászólás
Igen, igazad van, nem lehet összehasonlítani. De én úgy vagyok vele, ha sok ember baját meghallgatom, akkor úgy érzem az én fájdalmam talán nem is olyan nagy mint másoké. Nem vigasz, de így érzem. Érdemes foglalkoznod a videós versekkel, nagyon jók a videóid! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Fantasztikus ahogy látod, láttatod a dolgokat!
Valóban, ha az ember szembesül mások bajával a sajátját eltörpülni látja.
Gratulálok!
Szeretettel: sólyomlány