Valék Odüsszeusz, Ithaka királya,
Okeánosz habja hány-vet engemet.
Csábítók jövének, szépajkú szirének,
Ám víznek habjaiba értük nem megyek.
Mézédes dalotok nem sodor a vészbe,
Hajóárbochoz köt az erős kötél.
Társaim fülébe lágy viaszt tömék be,
Süket-csönd így övék, és nemes-erény.
És hallgatom az édes szirén-éneket,
Mit barna hajós még nem élt túl soha.
Kötelem húsba vág, úgy vonz világotok,
Utánatok mennék, lennék oly ostoba…
Mindentudásuk, múzsákkal vetekszik,
Énekük édesen leng a víz fölött.
Mégis aki hallá, mély Hádészba törekszik,
Evezőt letéve, hűs habba költözött.
Kirké tanácsára, így kifogok rajtuk,
Nem áll meg a hajóm, tova evezünk.
Vár reám Ithaka, tágterű királyság,
Hű Penelopém is, míg haza érkezünk.
Kísértő ritmusok a lelkemben zúgnak,
Ezután örökké, mint habon futó szél.
Szirének éneke élőn szól fülemben,
S valami sejtelmes álomról mesél.
Ókeánosz mélyén, szebb álmok várnak rám,
Mint az élők földjén, – ezt súgja daluk.
Míg a habok fölött átzúg a futó szél,
Mélyen a víz alatt, sok szépet álmodunk…
Borzold friss szél, borzold Ókeánosz testét,
Puhán és hullámzón, zengess, lágy zenét…!
Én vagyok egyetlen, ki nem szállék Hádészba,
Mégis ismerem a szirének énekét…!
6 hozzászólás
Ez nagyon szép és pontos leírása az eseményeknek!
Szépen versben és klassz rímekkel!
Gratulálok, kedves Alberth!
Szeretettel: Lyza
Kedves Albert!
Már annyi mindent írtam neked, a verseiddel kapcsolatban, habár mindig vsak ugyanaz az egymondat is elég volna, ami minden versed elolvasásakor átmegy rajtam: Látod Antal, ez az ígazi versírás, ebböl tanulhatsz! Néha magázom magamat, amikor komoly dologrol van szó. De utánna belegondolok, az ilyenek is kellenek mint én, mi sem eszünk mindennap süteményt, néha jól esik egy darab zsíros kenyér is. A világon sem lehet mindenki nagy híres ember, ha mi, a kicsik nem lennénk. igy hát belenyugszom mindig a saját sorsomba, és, írni, úgy ahogy tudok, mert tudom, úgy ahogy te tudsz, én úgy sohasem fogok tudni.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Köszönöm, hogy ennyire értékeled a verseimet, s örülök is neki. Ám tudd azt is, vannak olyan irodalmi lapok, ahol nem a legszívesebb fogadtatásra lelnek. Sőt egymás után dobják ki őket, ezer hibát keresve bennük. Egy már megszüntetett portálon pedig amit én kaptam, hideget-meleget, s van ahol gúnyolódnak is! Már majdnem elment végképp a kedvem a versírástól. De örülök, hogy vannak olvasóim szép számmal, akiknek tetszki amit írok, s nekem ez a fontos, mert a szaktekintélyek többnyire bizony nem tartják elég színvonalasnak és korszerűnek írományaimat. 🙂
Tudod a mitológiában, a balladai- és történelmi témákban is nagyon kevés vers születik.
Te csak írjad azt ami a lelkedből fakad! Hidd el, sokan szívesen olvasnak és várják az új verseidet! Változatosak a témáid és vannak egyedi ötleteid, melyekért jó néhány profi mai költő irigyed lehetne… Mindannyian másképp írunk, ezért szép, ezért változatos a világ, s benne az irodalmi törekvéseink is… 🙂
Üdv.: Alberth
Köszönöm, kedves Lyza!
Igyekeztem a versben hitelesen követni a mitológiai eseményeket. Nem könnyű, de ezt meg kellett írnom, mert Odüsszeusz kalandjai mindig elkápráztattak, de ez a rész különösen megfogott. Lehet, hogy az ő helyében nekem is az árbochoz kellett volna kötöztetnem magam… 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert:
Az évek hösszú során sok mondást, viccet, olvastam hallottam a kritikusokrol. A történelem azt is megmutatja nekünk, nem az lesz egy fülbemászó dal, vagy egy világot meghóditó film, dem még egy könyv sem, amit a kritikusok nagyra becsülnek, És szerintem, azok akik úgy írnak, hogy a kritikusok őket nagyra becsüljék, azoknak úgy se nincs sok értékük mert ők kiszámitásbol írnak, nem saját magukat adják az írásaikban, hanam azt amit a mások akarnak hallani. A mult héten az utolsó idézet amit a kritika értelmével használtam: A kritikusok olyanok mint a nőorvosok, ahol mi az élvezetet, ők a problámát keresik. De van még nagyon sok evvel kapcsolatban. Én nem tudok szakvéleményt adni, mert annak a követelő szükséges kelléke, a tanult tudás, és annak nem vagyok a hatalmáben, de ahogy látom, ez soknál nem akadály, hogy mégis megtegye. Azt hiszem nem vagyok az egyedüli, akiknek tetszenek ahogy írsz.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Igazad van ezzel a meglátással szerintem. Én is így vagyok ezzel, hogy nem a hivatalos kritikusok kifogásai érdekelnek. Pl. a mai modern versnek szakmailag olyannak kellene lennie, mint egy emészthetetlen és megfejthetetlen keresztrejtvénynek. Ezeknek a szempontoknak nem kívánok megfelelni. A jó vers szerintem olyan mint a dalok között a sláger. Sokan olvassák és szívesen és valami meg is marad az emlékezetben -, első olvasatra és olvastatja magát. Nem azt monja az olvasó, hogy na, sikerült a végéig kitartanom, ha nehezen is, hanem azt, hogy lehetne még hosszabb egy-két versszakkal, olyan jó volt olvasni! Aztán megmarad az éredeklődés iránta, miként az örökzöld slágerek esetében. 🙂
Nos én erre törekszem, hol kevesebb, hol több sikerrel. :))))
Üdv. és köszönöm a véleményedet!
Alberth