Még kölyök voltam

Mikor én még kölyök voltam,
kenyerem adtam, feleztem,
vaknak "Howardot" olvastam,
s néne kosarát cipeltem.

Hadirokkanttal sakkoztam,
kinek szállt hősi beszéde,
s a park fái közt méltatva
csorgott le rá a Nap fénye.

Öregembernek dohányért,
betegnek gyógyszerért mentem,
verset mondtam ünnepekért,
s fociztam a kisebbekkel.

Hullámhosszok halmazában,
hol tiltott felhők haladtak,
"Szabad Európát" hallva,
titkon a grundon hírt adtam.

S felnőtt körben zúgták rám, hogy
túl eleven, vagy épp lusta,
s mikor mondták, csibész vagyok,
csak lestem, mert mit sem tudtam.

S jött az élet fénye, árnya,
felfedeztem a szerelmet,
majd a rendszert megbíráltam,
s a szabadságot kerestem.

Gyárkémények pernyés füstje
fátyolozta fenn az eget,
s a Turul alatt szürkén néztem
vörös alkonyban a hegyet.

Ám később minden változott
és a nagy többséggel úsztam,
de mostanra már próbálok
az a kölyök lenni újra.