Még lélegzem,
még szusszanok párat,
s kitárt lelkem rálehelem a világra.
Útjára küldöm szivárvány háton,
hadd lebegjen tarkán égi tájon,
hadd dúdolja madarak énekét,
járjon felhőfodrokkal szoknyája szélén,
s tegyen fejére a Nap méz-arany koronát.
Még lélegzem,
még szusszanok párat,
s bezárul könnytől nyirkos arcom,
szívem megtört léptein tovább járok.
Remegőn ölembe gyűjtöm magányom,
s fázós őszi utamon tovább hordozom,
majd lassan eldobálom létem rongyait,
s meztelen lélegzem a holnap dombjain.
14 hozzászólás
Kedves zuzmara!
Milyen szép sorokat tud ´írni´sokszor
a fájó és sebzett lélek!
´Remegön ölembe gyüjtöm magányom´
A legjobbakat!
Szeretettel gratulálok:sailor
Drága sailor:
Crescit sub pondere palma!
Szeretettel: Tünde
Gondolj ezekre:
"Fluctuat,nec mergitur´!
ÉS
"Si deus nobiscum,quo contra nos"!
Szeretettel:sailor
Drága sailor!
Köszönöm szavaid!!!
Jól esik biztatásod és megértésed!
"Ad astra per asperas. "
NAMASTE!
Gyönyörű vers!
Köszönöm szépen!
Szeretettel láttalak: Tünde
Szép az az utolsó két sor. Ami a lényeg, hogy áramlik a levegő.
Marietta
Köszönöm drága Marietta!!!
Örülök, hogy láttalak!
Szeretettel: Tünde
Borongós hangulatú szép vers, remek képekkel! Tetszett! Üdvözlettel: én
Kedves László!
Köszönöm szavaid és látogatásod!
Örültem… 🙂
Szeretettel: Tünde
Kedves Zúzmara!
Gratulálok szép versed mély értelméhez!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm az olvasást és a véleményed!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Egyik legszebb versed a sok közül! (még ha szomorkás akkor is)
Gratulálok!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Köszönöm véleményed!!!
Tudod milyen vagyok… 🙂
Szeretettel ölellek: Tünde