Felnőttként, egyszerű gyermeki szavakkal és gondolkodásmóddal megírt visszaemlékezés sorozatod nagy hatással van rám. Szívem szerint minden iskolában kötelező olvasmányként adnám ki. Talán……másképp látnák a saját világukat a mai gyerekek. Nem tudom.
Szia Szusi! 🙂
Tetszik ez a pár sor, mert éppen így élek. A hibákat mindig magamban keresem, találok is, a múlt, jelen, jövő összeforr, ez meg itt megragad, mert az említett művet elolvastam első kézből, hatalmasat ütött rajtam, be is fogom a szám, mert hétfőig legalább volt apám. Már nincs, csak próbálok emlékfüzéreket összehozni, hogy túlélhessem a csapást.
Megfogott a rövidke gondolat, nekem most különösképpen fájó.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin, hogy itt jártál és együtt érzek veled.
Igen. Sokszor keresünk miérteket és mentségeket is, akár magunk, akár más/ok/ számára.
Előfordul, hogy akárhogy szeretnénk mentséget találni, nem találunk.
🙂 Soha nem mentségeket keresek, az nem én vagyok. Mindig a hibákat, hogy azokon javíthassak. Az emlékfüzérek szépségekből fonódnak, de nem mindenkinek adatik meg. Az "említett mű" Panka életrajzi regénye, amelyet tőle kaptam, s azonnal elolvastam, leszűrtem a tanulságokat. Erre céloztam. Nekem legalább volt, ami hétfő óta nincs, s ami neki sosem volt.
Viszont másnak igenis keresek mentségeket. Lehet, hogy elbeszéltünk egymás mellett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igazából én arra akartam kilyukadni, hogy olykor nem értjük, sőt fel sem foghatjuk valaki viselkedését és mivel szeretjük, vagy szeretni akarjuk, próbálunk mentségeket találni számára, ami magyarázatot adhatna, de nincs.
/Én már magam számára is kerestem mentségeket, de nekem sem volt./
Lehet, hogyha már mentségeket keresünk, akkor már nincsenek is?
🙂 Sajna én olyan elvetemült vagyok, hogy megtalálom mindig azokat a mentségeket más számára, bármennyire parányiak vagy láthatatlanok. A baj, hogy ettől nemigen haladok előre, mert visszahúz. 🙂
Az utolsó mondatod nagyon tetszik, lehet, hogy tényleg nincsenek mentségek! Bölcs gondolat, ezt átrágom néhányszor. 🙂
Arany, ha te ezt mondod, aki olyan félelmetesen jó haikukat ír, akkor biztosan így van.
Ugyan, ez a vers most, pont nem haiku, csak egy gondolat-esszencia, de az is valami hasonló.
Ha nem fér bele a gondolat egy haikuba, nem erőszakolom meg feltétlenül.
A lényeg, a lényeg, valahogy. Most éppen így.
Köszönöm az értékelésed.
Kedves szusi,
félelmetesen el tud indulni az ábrándozás a Te rövid gondolataidon…olvastam Panka írását, nekem is hasonló jutott eszembe, de a Te soraidból másra is lehet asszociálni…
Így van Irén. Szinte mindannyian kerestünk már valaki/kik/ számára mentségeket,…….. mindhiába. Sokat tanulok itt, nálatok minden téren.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Köszönöm szépen JC.
Az jó, ha legalább mentségeket találunk szavakra, cselekedetekre, de ha nem, akkor nincs mit tenni, csak hitetlenkedni, hogy hogyan mondhat vagy tehet valaki olyasmit, amire még a legnagyobb jóindulattal sincs mentség.
Talán véletlen, de épp a Panka gyermeknapi versétől jövök.:) Biztosan hiányoztam arról az óráról, amelyiken ezt írtad, Szusi. 🙂
Mestere vagy a néhány szóban sokat mondásnak. Ráadásul értem a miértjét is, és így még nagyobbat üt bennem.
Ezt így, csak te tudod megfogalmazni…
Gratulálok!
pipacs 🙂
Egy darabig nem voltál semmilyen órán, de itt vagy ismét, és ez a lényeg!
Mikor elolvastam Panka könyvét, ez jutott az eszembe és mindjárt le is írtam…..
(Szerintem, én vagyok ezen az oldalon, aki a legkevesebb szóval ír. Nem lehet velük szavaló versenyt nyerni, az biztos! Viszont, egész jól megjegyezhetőek.)
By szusi
20 hozzászólás
Kedves Szusi!
Köszönöm ezt a szép gondolatot és a tiszta érzést amit adsz!
Barátsággal Panka!
Felnőttként, egyszerű gyermeki szavakkal és gondolkodásmóddal megírt visszaemlékezés sorozatod nagy hatással van rám. Szívem szerint minden iskolában kötelező olvasmányként adnám ki. Talán……másképp látnák a saját világukat a mai gyerekek. Nem tudom.
Szia Szusi! 🙂
Tetszik ez a pár sor, mert éppen így élek. A hibákat mindig magamban keresem, találok is, a múlt, jelen, jövő összeforr, ez meg itt megragad, mert az említett művet elolvastam első kézből, hatalmasat ütött rajtam, be is fogom a szám, mert hétfőig legalább volt apám. Már nincs, csak próbálok emlékfüzéreket összehozni, hogy túlélhessem a csapást.
Megfogott a rövidke gondolat, nekem most különösképpen fájó.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin, hogy itt jártál és együtt érzek veled.
Igen. Sokszor keresünk miérteket és mentségeket is, akár magunk, akár más/ok/ számára.
Előfordul, hogy akárhogy szeretnénk mentséget találni, nem találunk.
🙂 Soha nem mentségeket keresek, az nem én vagyok. Mindig a hibákat, hogy azokon javíthassak. Az emlékfüzérek szépségekből fonódnak, de nem mindenkinek adatik meg. Az "említett mű" Panka életrajzi regénye, amelyet tőle kaptam, s azonnal elolvastam, leszűrtem a tanulságokat. Erre céloztam. Nekem legalább volt, ami hétfő óta nincs, s ami neki sosem volt.
Viszont másnak igenis keresek mentségeket. Lehet, hogy elbeszéltünk egymás mellett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igazából én arra akartam kilyukadni, hogy olykor nem értjük, sőt fel sem foghatjuk valaki viselkedését és mivel szeretjük, vagy szeretni akarjuk, próbálunk mentségeket találni számára, ami magyarázatot adhatna, de nincs.
/Én már magam számára is kerestem mentségeket, de nekem sem volt./
Lehet, hogyha már mentségeket keresünk, akkor már nincsenek is?
🙂 Sajna én olyan elvetemült vagyok, hogy megtalálom mindig azokat a mentségeket más számára, bármennyire parányiak vagy láthatatlanok. A baj, hogy ettől nemigen haladok előre, mert visszahúz. 🙂
Az utolsó mondatod nagyon tetszik, lehet, hogy tényleg nincsenek mentségek! Bölcs gondolat, ezt átrágom néhányszor. 🙂
Vannak olyan történések, amelyekre nincs.
Nagyon szép, bölcs gondolatok!
Rengeteg dologra, eseményre ráillik.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen Fél-X. Nagyon jól esik, hogy így látod.
Szia!
Önzetlen! Jó!
Köszönöm szépen Selanne.
Minden szempontból 5-ös:)
Arany, ha te ezt mondod, aki olyan félelmetesen jó haikukat ír, akkor biztosan így van.
Ugyan, ez a vers most, pont nem haiku, csak egy gondolat-esszencia, de az is valami hasonló.
Ha nem fér bele a gondolat egy haikuba, nem erőszakolom meg feltétlenül.
A lényeg, a lényeg, valahogy. Most éppen így.
Köszönöm az értékelésed.
Kedves szusi,
félelmetesen el tud indulni az ábrándozás a Te rövid gondolataidon…olvastam Panka írását, nekem is hasonló jutott eszembe, de a Te soraidból másra is lehet asszociálni…
Így van Irén. Szinte mindannyian kerestünk már valaki/kik/ számára mentségeket,…….. mindhiába. Sokat tanulok itt, nálatok minden téren.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szia!
Az ilyen mentségek, a saját jövődet szépítik. Könnyebb viselni a múlt terhét.
Nagyon szép lett. Gratulálok hozzá!
Üdv
JC
Köszönöm szépen JC.
Az jó, ha legalább mentségeket találunk szavakra, cselekedetekre, de ha nem, akkor nincs mit tenni, csak hitetlenkedni, hogy hogyan mondhat vagy tehet valaki olyasmit, amire még a legnagyobb jóindulattal sincs mentség.
Talán véletlen, de épp a Panka gyermeknapi versétől jövök.:) Biztosan hiányoztam arról az óráról, amelyiken ezt írtad, Szusi. 🙂
Mestere vagy a néhány szóban sokat mondásnak. Ráadásul értem a miértjét is, és így még nagyobbat üt bennem.
Ezt így, csak te tudod megfogalmazni…
Gratulálok!
pipacs 🙂
Egy darabig nem voltál semmilyen órán, de itt vagy ismét, és ez a lényeg!
Mikor elolvastam Panka könyvét, ez jutott az eszembe és mindjárt le is írtam…..
(Szerintem, én vagyok ezen az oldalon, aki a legkevesebb szóval ír. Nem lehet velük szavaló versenyt nyerni, az biztos! Viszont, egész jól megjegyezhetőek.)