Még nem fogadott be
a város
vagyok a rengetegben
egyetlen magányos
olykor
visszaálmodom magam
rőt színű alkonyi
lángok
lobbannak fölöttem
hangosan
Magamban csobban
a vízen
végül az alkony
viszi a víz,
hozza a hangom
hajókürtök
velem feleselnek
jaj !visszavágynék,
mint akit kivertek
Még nem fogadott be
a város
megtűrjük egymást:
kövön a kő
lépteimet amerre járok
fölissza
a foszló idő
1 hozzászólás
Kedves István! A versed tetszik, csak az írásjelekkel egészíteném ki. Nem csak a belbecs, a külcsín is fontos. Legalábbis számomra. Légy türelemmel, vagy próbáld meg ott ahol jól érzed magad. Szeretettel olvastam. Éva