Elbukott, meghalt…
Valahol elszakadt egy szál.
Nincs bú, nincs szívem, nem is volt talán.
Egy nap alatt minden, mi biztos volt megrepedt.
A helyem a világban nem több, mint képzelet.
Volt pár könyv, s ezer illat,
Sok volt már a könny, nem kell több szempilla.
Kitaszít, majd átölel,
Nem ért ez a világ.
Hangommal dolgozom,
S a gép mindennap szavamba vág.
Oroszlán lettem,
S az ember kit szült anyám számmal marcangolom.
Húsát kétely, félelem és gyengeség íze járja át…
Meg kell ennem, s kiktől félt fel kell keresnem,
S közölnöm velük az új lény él, alkot, s nem kegyelmez…
Arcán mosollyal csak véres kezeket leplez…