A félreértett gesztusok
tévutakkal keresztezik egymást.
Vállamra omlik
a sajgó kétség,
s mint málló vakolat ,
beteríti testem.
Térdre rogytam megint,
elestem.
Néma lettem.
A vad bozótok szelíd illatától
megrészegülten,
új utakon járok.
Imám gazdátlanul ellenszegül…
Minek erőlködöm, félig bénán
a sorsom úgyis beteljesül.
Nem kell, hogy vakká alázzanak az éjszakák,
a könnyétől úgyis sápadt már a hold.
Tudom a malaszt csak a tiétek…
tudom mi az áldás, tudom mi a vétek….
Bár zuhog a zápor…
én mégis ott leszek
az Isten fia lábainál.
6 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Gyönyörű!!!!
Bár egy kicsit szomorú, de a vége hitet sugároz.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa
Köszönöm soraid.Sajnos manapság egyre kevesebb a humánum, az ígéret betartása.Csak az önzés….ez nekem furcsa.
Szeretettel. Ágnes
Kedves Ágnes!
´Minek erölködöm,félig bénán
a sorsom ugyis beteljesül´…
…mégis mindent megteszünk,mert hiszünk benne
´talán´segíthetünk magunkon!
Nagyon jó elmélkedés!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor
Ezt a versem egy kicsit magasabb dimenziókba szántam és mintha célba ért volna….
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel. Ágnes
Kedves Ági !
A szomorkás időhöz pont ezt a verset képzeltem, nagyszerűen társítottad a költői képeket.
Ha fájó is a vers, nagyon szép, mert a végén ott érzem a megbékélést.
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Susanne
köszönöm kedves soraid örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel: Ági