Megkaptam mindent
Megkaptam mindent,
kérnem sem kellett.
Korsó vizet az útra,
árnyas ligetet,
hogy megpihenjek,
ha a kapaszkodó
túl meredek volna.
Megkaptam mindent.
Kötöttek hátamra
vászonból batyut,
faragott botot
nyomtak a kezembe,
az legyen társam,
ha elhagyom a falut.
Megkaptam mindent.
Útszéli Krisztust,
kopott pléhkeresztet,
legyen hol imára
hajtani a térdem,
ha majd a Golgota
túl nehéz lesz.
7 hozzászólás
Kedves Nurse!
Talán így indultunk el valamennyien.Aztán,hogy a víz meddig lesz elég rajtunk is múlik,hogy a batyunk nehéz vagy könnyü abban is van részünk,hogy a társ bot maradt vagy igazi lélektárs,hát ezt is szabad akarattal mi válsztottuk,választjuk.Az meg áldás ha van hitünk és szívből tudunk imátkozni ha nehéz az élet.
Bocsánat amiért így elmélyedtem de ezek jutottak eszembe soraid olvasása után.
A vershez gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Szia!
Milyen jó, ha megkapunk mindent ahhoz, hogy a nehézségben helyt tudjunk állni. Szép vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Nurse!
Úgy látom, ugyanolyan jól írsz verset, mint prózát. Gratulálok!
Kedves Hova!
Dehogy haragszom, hogy elmélyedtél a vers ovasása közben. Sőt!
A versek, a prózák azért is születnek, hogy egy másik ember gondolatát elvigyék valamilyen irányba.
Talán éppen ez a csodálatos bennük. Nem igaz?
Nekem minden esetre öröm, hogy itt üdvözölhetlek.
Szeretettel: Nurse
Kedves Rozália!
Bizony a lehetőség valamennyiünkben ott van születésünktől fogva. Nem biztos, hogy Isten áldotta tehetség mindenhez, de az Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy valamiben kiválók lehessünk. Ki-ki a saját területén.
Jó ápolónők, jó anyák, jó rendőrök, gyári munkások. Én ebben hiszek. A batyut mindenki megkapja. Más kérdés, hogy fel tudjuk-e használni. De ez már csak rajtunk múlik.
Szeretettel: Nurse
Kedves Arany!
Ez talán csak egy véletlen. Talán csak szeretnék.
Azért, köszönöm.
Nurse
Szia!
Az első sor duplázása véletlen, ugye? Amúgy érdekes, főleg, hogy minden hozzászóló vmi pozitívat érzékelt a versben, én meg – lehet, hogy csak ilyen passzban vagyok – sokkal inkább keserűséget és küzdelmet érzek bele a műbe.
Üdv,
Poppy