letisztult bennem a forma
lénia nélküli idom
sima kerek felületű apátia
de a gömb az gömb maradt
mókázó nyugtalanságom
inda fonta össze
tüskésdrót és bókdara
a tűzijáték robaja
felsértette selyem
félelmem hártyáját
a fényt befalta az árnyék
március fásliba tekerte
gyenge neszeit
erőtlenek hallom fájásait
fogós szülés lesz
a színek összefolytak
palettámon hideg
közönyként terülnek
használhatatlan
megkeményedett
réteg a rétegen