dohos napfényillat simította
végig szívemnek remegő húrját
s foszlott le nyomban szobám faláról
az összes rút, befülledt hazugság
hisz a valóság csupán ennyiből
áll: szeretet. szeretet. szeretlek.
s a hatalmas hagzavarban végre
ezt hallottam suttogni csendesen
szemem örökre nyitva hagynám, a
pillanatot nem engedném szállni
mert nincsen cél, s üres a küzdelem
ha nem tanulsz meg szíveddel látni
3 hozzászólás
Kedves Gedi!
Nagyon közel áll a szívemhez a versed… Valóságos, és csodaszép. Az utolsó két sor pedig nagyon jól zárja az egészet…
“mert nincsen cél, s üres a küzdelem
ha nem tanulsz meg szíveddel látni”
Nagy igazság… hisz Antoine de Saint-Exupéry óta tudjuk, hogy:
“Jól csak a szívével lát az ember… Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…”
Gratulálok: A.
Nos, írok…
Ez is egyike a legszebb verseidnek. Nagyon szeretem, kézirattal is:)
A első versszaka az egész hangulatát felemeli, és az összes rút, befülledt hazugság
sor nagyon tetszik. Szeretem ezeket a képeidet, egyik sem hétköznapi és átlagos (mint nálam…) A második vsz.nál a szeretet szeretet szeretlek sor furcsa, én nekem ez az ami picit szurja a szemem, átirnám: vagy mind3 szeretet, vagy mongyuk szeretet szerelem szeretlek, csak mert fura hogy 2 ugyanaz, a 3. más.
A 3. vsz a tökéletes befejezés, az ugy jó ahogy van. És nem zavaró hogy hiányzik a központozás:)
Egyébként nagyon tetszik és azér kritizálgattam, hogy irjak is valamit, mert első ötletem annyi volt: szeretlek. De ezt már ugyis tudod:)
Hercegnőd^^
Angelface: köszönöm szépen.. és milyen igaza volt neki is!
Hercegnőm: ebbe még majdnem nekemk is tetszenek a képeim… bár a szerelem/ szeretet bevillanó élménye úgyis leírhatatlan… örülök és köszönöm h írtál, a kritikával együtt, igazad van:) én is szeretlek, továbbra is.