A vágy egy mozdulattal letépte rongyaid
mely tétova markomban árván hevert
halvány sikolyod meztelenségbe fojtva
rózsaszín álmokból mérget kevert.
A kósza félhomályban lebegő érzelem
az örvénylő indulatok sáros mezején
A holdsárga arcon a márvány mosoly
s nem volt ott senki csak Te meg én.
Csak szótlanul ültél, hallgattál csendben
vártad, hogy mozdulok, szólok talán
a sejtelmes félhomály némán kacsintva
árnyékot rajzolt a ház falán.
A megtört csendben a sikolyod hallom
mozdulni sajnos már nincs erőm
a pillanat varázsa gyorsan elszállt
és így lettel te a lelki szeretőm.
7 hozzászólás
Szia Tumpeck!
Jó kis vers lett, bár az utolsó egy sor nekem valamiért nem illik ide. Szerintem könnyen lehetne 11-es vagy 13-as szótagszámú sorokból építkezni, hátha meggondolod. Egyébként engem nagyon megnyert a hangulata, az érzései a műnek.
Üdv,
Réka
Szerintem ez egy nagyon jól sikerült vers. Eredeti gondolat világgal. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szija . Koszi hogy olvastal. Tudod en mar eleg regota irkalok de oszinten bevallom meg sosem szamoltam szotagszamokat . Tudod en erzeseket hangulatokat irok , a szamtanpeldaktol mar gyermekkent is elhuzodtam …..D
Udv Gyuri .
Panka , koszonom szepen , megtisztelsz .
Nagyon szép vers tisztelettel :Szekelyke
Koszonom szepen, nagyon kedes vagy .
Kedves Tumpeck! Hangulatos, szép vers, erotikus töltettel, de hogy jön ide akkor a lelki szerető? A méregkevert rózsaszín álom? Igen, az lesz…