Kezdetben égtem a vágytól,
Szépnek láttalak, kívántalak
De lassan józanodni kezdtem,
Látom szaporodni hibáidat.
Gondolkozom miért unlak,
Miért jobb egyedül, mint veled?
Miért lett köddé szerelmed,
Amely talán sohasem létezett.
Már nem is vagy olyan szép.
Arcod egy szétesett mosoly,
Itt, ott megjelentek a ráncok,
Én a régi lányra gondolok.
Már szívesebben lennék egyedül,
Zavarsz léteddel minden este,
Egy nagy semmit kaptam veled,
Pedig a szívem a szerelmet kereste.
Kezdetben álomnak tűntél,
Most csendben válni akarok.
Ahogy telnek veled az évek,
Csak szaporodnak a gondok.
Nem értjük egymást sehogy !
Az ég felettünk sem olyan kék,
Menekülnék, rohannék tőled,
De visszatart ezernyi emlék.
4 hozzászólás
Kedves Munkácsy!
Bizony, az emlékek és az együtt átélt események visszatartják az embert… Viszont ha jobb egyedül, ha úgy érezzük ez már menthetetlen, jobb változtatni, váltani. Ezzel becsapjuk magunkat, és a másik felet is.
Gratulálok versedhez!
Üdv: Mishu
A rendszer szertelen ott van a hiba. Az ember a párjától is menekül nem csoda.
Jó a versed!
Kedves László!
Egy teljesen elromlott kapcsolatnál valóban helyesebb egymástól elválni, mint egymást gyötörni. De versed utolsó mondata szerintem azt jelenti, hogy még bizonytalan az érzésed. Ugyanis ha visszatartanak az emlékek, ott még nincs veszve minden. Csak akkor helyes lépni, ha azok a szép emlékek is elhalványulnak, és rossz rájuk gondolni.
Nem tudom, vannak-e közös gyermekeitek, mivel akkor fogadd el tőlem a következő – saját alkotásaimból két gondolatot. Tudom, nehéz lépés előtt állsz. Én is átéltetm.Gondolj arra, hogy
„Apa és anya gondoskodó szeretettel nevelt gyermekei előnnyel indulnak a nagybetűs ÉLETBE!”
„Mindent meg kell tenni a békés családi élet fenntartása érdekében. Azonban – a már nagyon megromlott – szülői kapcsolat többet árthat a növekedő gyerekeknek,
mint a békés válás.”
Üdvözöllek: Kata
Köszi az értékeléseket.Az élet már csak ilyen.