Meine Enkelin
Ich warte einfach,
bis Sie kommt,
meine Enkelin,
die Zeit zählt nicht,
nur das zählt was mit der Zeit kommt: und das ist
meine Enkelin.
Beim jeden Geräusch
renne ich zu Türe: Ist das
meine Enkelin?
Nein, das ist die Tür von Nachbarn gewesen,
ich warte halt weiter, auf:
Meine Enkelin.
Ein fröhliches Lachen
ein freudevoller Schrei: Das ist
meine Enkelin!
Eine Minute später
umarmt Sie mich fest, Sie,
meine Enkelin.
Ich hab dich so gern,
und werde dich gleich küssen, sagte Sie:
Meine Enkelin,
nur Sie ist die Einzige,
die mich so liebt,
meine Enkelin.
Zur meiner Geburtstag,
ein kleines Schoko-Herzchen hat sie mir gegeben:
Meine Enkelin,
diesen Herzchen schenke ich dir
zusammen mit meinem, sagte Sie:
Meine Enkelin.
In Zukunft
kommt sie immer zu mir,
meine Enkelin,
die, wer der glücklichste
Grossvater hat, die ist:
Meine Enkelin
Az unokám
Egyszerűen várok,
majd Ő jön:
Az unokám
Nem számít az idő
csak az ami az idővel jön:
Az unokám.
Minden kicsi zajra,
az ajtóhoz rohanok:
Az unokám?
Csak a szomszéd ajtaja volt
várok tovább míg megjön:
Az unokám.
Egy vidám nevetés
egy örömteli sikoly:
Az unokám!
Egy perccel később
már engemet ölel,
Az unokám.
Úgy szeretlek téged
megpuszillak, mondja:
Az unokám.
Csak Ő az egyedüli
aki engem úgy szeret:
Az unokám.
A születésnapomra
egy kis csoki szívet adott nekem,
Az unokám,
Ezt a szívet neked az enyémmel
együtt adom oda, mondta:
Az unokám.
Ezután mindig
eljön Ő hozzám,
Az unokám,
Akinek a legboldogabb
nagyapja van:
Az az én unokám!
Saját versem fordítottam németről magyarra.
7 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Meghatódtam a verstől, hihetetlen szeretet árad belőle. Ezen nem lepődtem meg túlzottan, mert mindig kivételes embernek tartottalak.
Ezt megerősítik bennem az árulkodó sorok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Te átélted velem, azokat a keserves időket, amikor legszívesebben búcsút vettem volna az egész mindenségtől, és csak az a meggyőződésem tartott továbbra is életbe, hogy csak a gyáva emberek követnek el öngyilkosságot, mert bizonyos helyzetben a továbbéléshez sokkal több erő, és bátorság szükséges, mint egy öngyikossághoz. Tudod, erről akkor is sokat írtam. Ma az élet bebizonyította, hogy megérte, de még mennyire. Most írok egy ma délután megtörtént dolgot, "Tóni, te már ugye hatvanon felül vagy?" cimmel, amit holnap fel is fogok tenni. Akkor sok verset írtam az unokámhoz németül, mert meg voltam győződve, sohasm tanítják meg magyarul. Ma már tudom ebben is csalódtam, mert már most tanul. és ezért közbe-közbe, egy-egy akkor írt német versem is átfordítom, magyarra.
űKöszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Mind a nagyapának, mind a költőnek és műfordítónak
szívből gratulálok.
Üdvözöl a te kemény bírálód ( aki szintén nagypapa )
Attila
Kedves Attila!
Talán nem is hiszed el, milyen jól estek ezek a rövid sorok, már csak azért is mert tetőled jöttek. Hidd el, én sohasem voltam a kemény bírálat ellen, sőt egy pár évvel ezelőtt sokan meg is haragudtak rám azért, mert a kritizálókat kritizáltam. Nem azért, amit, hanem azért, ahogy kritizáltak. Már akkor is azt írtam, ha egy kerékpározó elesik, és a kőbe betörte a fejét, akkor ott a földön fekve nem azt kell neki a "fejéhez verni", hogy miért nem tette fel a védősisakot, hanem először a sebeit kötözzük be, összeszidni még akkor is ráérünk, ha jobban lesz. Amivel csak azt akartam kifejezni, ide az oldalra nem profik írnak, itt sokan a senkinek sem elmondható fájdalmaikat írják le, és egy olyan helyzetben, a válaszban a "hogy" sokkal fontossabb, mint a "mit". Hidd el nekem is a hallgatásod sokkal jobban "fájt" mint a kemény birálat. Annál jobban örülök most, köszönöm a soraidat.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Tőlem is, aki 4-szeres nagypapa, fogadd gratulációmat! Versed és fordításod is megindítóan szép. Igyekezz te is az unokát magyarra tanítani, hogy értse, beszélje szép nyelvünket, és magyarul is olvashassa majd valamikor a nagypapa hozzá írt szeretetteljes versét. Bécsben élő lányom és szintén magyar férje mindig magyarul beszélnek a két lánnyal, csak az iskolában és családon kívül beszélnek ők németül. Párhuzamosan beszélik a 2 nyelvet, ezen kívül az iskolában még angolul és franciául is tanulnak. Rendszeresen járnak Magyarországra, nyáron itt nyaralnak saját Balaton-felvidéki házukban.
Üdvözlettel: Dávid
Kedves Dávid!
Szerintem az ember minden írásával, képletesen a szakadék szélén ül egy tolókocsiban. Van amikor már az első sor megírásánál biztos benne, hogy nem fog beleesni, de van az is amikor elkell fogadnia egy segitő kezet, és be kell látnia, hogy saját maga is egy örök tanuló az élet útján, és már ez a tudat, egy biztos korlát a szakadék szélén. Márai Sándornak van egy idézete: "A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. Az emberi élet végtelen félreértések örök sorozatának körforgása. E félreértések összege az a színes, bonyolult, félelmes és nagyszerű csoda, melynek gyűjtőneve az ember." A vicc azonban az, hogy sokan ha őt félreértik, nem érti meg, de a másiktól elvája, hogy ha ő valamit félreért, akkor azt a másik megbocsájtja. Ez pedig az a másik ember.
üdv Tóni
Mindannyian így várjuk az unokánkat, csak várjuk-várjuk és mikor végre betoppan, azt mondja , Hogy vagy nagyi?. Nagyi mindent elfelejt, boldog és szárnyal vele együtt. Látom te is így vagy vele és ez így van rendjén.