Megkondult a harang,
vagy tán a szívem szólt?
Emlékeztet arra,
ami csak nemrég volt.
Üresen kong szava,
akár a döbbenet,
soha el nem múló
mélyről jött szeretet.
Minden újabb ütés
felbolydult csendemre,
égő sebet karcol
megviselt lelkemre.
Várnom kell, hogy végre
csitul a fájdalom,
s elfoglalja helyét
törődött nyugalom.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Remek gondolatok, mély érzelmekkel..
Szeretettel gratulálok! Lyza
Köszönöm kedves Lyza!
Szeretettel, Judit
Szép szomorú hangulatú versed megható, Az idő… igen Judit, talán elfoglalja.
szeretettel-ölel-panka
Kedves Panka!
Az időben reménykedni? Talán igazad van…
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
John Kennedy édesanyja, Rose Fitzgerald Kennedy írta a következő idézetet:
"Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel – hogy megóvja magát – szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad."
Az idő nem gyógyit, csak segit feledni, de az ami igazán fájt, amikor eszünkbe jut. ugyan úyg tud ismét fájni.
Szépen megfogalmaztad, érzéssel…
üdv Tóni
Igazad van Tóni!
A fájdalom megmarad, legfeljebb belenyugszunk…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Szomorú versedhez gratulálok!
Szeretettel:Pityu
Kedves Pityu!
Nagyon köszöm, ez most ilyen lett…
Szeretettel, Judit