Mélység jár velünk

A mélység jár velünk, bármerre megyünk
és feneketlen tó minden gondolat.
Bármerre nézel e hűvös ég alatt,
csak vak tapogatózás az életünk.

A magasság élettelen szirt, csupasz,
szédítő mélysbe ránt a szörnyű örvény,
szakadékban a gondolat, a törvény
– okoskodás, hogy ne bántson mi igaz.

Költő! Elég már! A pofád befogtad!
Még kimondanád itt az igazságot!
Sunnyogj! Lapíts! Így életben maradhatsz.

S hogy elkártyázták vagy eladták Hazád,
mindegy, hiteddel magad kábítanád,
nem volt tiéd a Haza mit eladtak…