Szűk a ketrec ez a világ
rombolni nem merem falát
simogató gyengéd kezek
hazavisztek – ugye lehet?
Nekem is lesz új családom
nem is tudom mire vágyom
kicsi házba biztonságban
élhetnék mint hajdanában.
Sétálni visz hosszú madzag
kezed “ csókkal” halmozom – hagyd
fürdés játék pár kedves szó
ez a világ lenne most jó.
Ugye eljössz ugye érted
szemed mondja megígérted
világ csontját neked adnám
legyél te a kedves gazdám.
Hűen őrzöm majd az álmod
kerted kincsét neked ásom
mentsél innen kérlek – hallod
szeretlek már – figyeld hangom.
2 hozzászólás
Megható a versed Editke!
Gratulálok szeretettel: Ica
Köszönöm Ica!