versekre találnak
az előbújó sorok
kanyargó vonalak között
elveszik az idő
elhervad az élet
elkorhad
majd újra kinő
a Mindenség-földjében gyökerezik
az Egy
a Valami Semmivé válik
és az Érzékelhetetlen
szül Érzékelhetőt
majd ha körötted eltűnik
mi fontosnak látszott
akkor érzed meg
hogy minden
csak benned létezik
és hiába kérdezik:
Mit akarsz?
Merre tartasz?
csak egy helyben forogsz
mint a Világ
csupán múló öröm
a felismerés
néhány suta szó
mennyire kevés
de beléd ragad a visszhang
mit az ürességben
pattanó szikraként kelt
egy-egy villanó gondolat
és mennyivel sötétebb
az éj
az ellobbanó fény után
hiszen már láttad
már tudod
hogy más is lehet
és másként kell talán
és majd
a Holdnak udvarán
a derengő árnyékban
megírod
egyetlen igaz versedet
hogy aki követett
az is olvassa
és majd a Földre dobálja
az igaz hiteket
hogy megtalálja
ki lélekkel született
és megérezze
hogy a testbe zárva
ott belül
ahol a szív dobog
valahol ott rejtőzik
a titok
amitől létezik a Világ
az élet
a csoda
és a véges nélkül
nincs Mindenség
nincs Végtelen
és nincs Isten sem
mert nincsen otthona
hiszen egyetlen csupán
temploma az öröklétnek
az anyaggá lett hang
az emberi test
a gyarló
a bűnös
az átkozott
és az oly sokszor megvetett
de hogy lehetne a lélek bűntelen
ha a test nem kész
a legnagyobb áldozatra
ha önmagát nem adja
hogy benne találjon otthonra a Pokol
és létre jöjjön az
ami emberi…
az Egyetlen
Menny és Pokol egyesül bennünk
Élet és Halál fog kezet
Teremtés és Pusztulás
velünk érkezett
a Mindenség
az Emberrel együtt született
2 hozzászólás
Többszöri olvasás után, úgy gondolom: szép! Tetszik a gondolat, és van egy belső dallam amit bennem keltett. A legjobban mégis az utolsó 6 sor tetszik.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Scherika!
Talán onnan van az érzésed a dallammal kapcsolatban, hogy harmónia, zene, dallam van benned… és ezek viszhangoznak a sorokban… (ahogy azt a költő írta a lélekről és a dalról)….
Köszönöm!
Üdv: koma