Mennybéli harangok

Elmúlik a fájdalom és aláhull a gyötrés,
változik az idők során a felfrissülő lélek,
nincsen több kín, hol elbukott a háború,
bűnhődik vert áldozat, örülhet a győztes,
hisz elhozta nekünk az örök élet kulcsát!
Romba dőlnek végül foglyul ejtő tegnapok,
föloldják a bánatot vigaszt kérő dallamok;
igazságos Megváltóm üres létem átkarolja,
őszinteség folytán viszályokat kőbe zárva
trónján ülve ítél, Ő imáim, ha megérdemli,
vérző szívem partján a hullámokat eltünteti!
Máig hűen odahív országa szép kapujához;
ezután most lábaink áldott földre lépnek,
hiszen amint követjük égi álmok falujához,
látképek az édenből tüstént visszatérnek:
körbefogják Istenünk angyalok szent fuvolái,
ünnepélyről írnak tündérhölgyek harsonái
dicsőséges muzsikát fénylő liget közepén,
táncolj te is bármeddig jókedélyünk fellegén;
jobb felől az idősek fűre visznek zongorákat,
balról pedig serdülők cserélik a trombitákat;
hátunk mögül érezni sok esküvő készülődik,
az állandó hit gyümölcse Jézus előtt megszületik!
Szellő lenget jónéhány vízpart menti szilvafát,
virágoskert környékez odébb egypár violát;
hintók jönnek távoli, égre néző hidakon,
itt e világ mezején nem szűnik bő vigalom.
Immár mindez tiéd, ha könnyek oltják bűneid,
Krisztustól nyert bizalom szebbé teszi tükreid;
és miközben oly ritka gyűlöletét elveszítjük,
gondviselő szeretetét soha ott fönt nem feledjük…