Tüdő-kettős, belsőség, függőség, nagy kaland, –
kis kaland. Érzelem, értelem, míg szól a Lant.
(Kottázva dallamán, lásd, lelkem tollhegye jár.)
Ennyi az ember. Belül komfortos, míg kintről
nézve áldást, megerősítést váró halmaz, s –
bizonyítványt szeretne kapni, mely oltalmaz,
igazol, majd jogot formál kapni a Kincsből.
Azt mondta nekem valaki a minap, hogy csak
azon ember szava szárnyalón felszabadult, –
ki testben stabil, elégedett, víg, nem-fakult.
Az ínség-pennák pedig szellemet gyászolnak.
Ha hányódik a hit és remény a magányban,
ha az éhség vagy rabság megöli az elmét… –
akkor honnan fakadtak Nagy Költői Eszmék,
mit sok, nyomorban írónk rótt, halálra-váltan?
Bensőnk bugyra ismeretlen lehet számunkra,
míg boldogan, szépen, harmóniában élünk. –
Ennek visszája sajnos bántó veszteségünk,
ám agyunk (friss elvekkel) újulva száguld'na.
Ennyi az ember: két láb, két kéz. Simít, becéz.
Egy fej, benne kocsonyás, sűrű, fehér moszat. –
S…mikor a Végzet Tánca tébollyal noszogat,
ne feledd: arcod, szavad múlt-kútba belevész.
És…
Ennyi lett az ember. Vizétől fosztott csermely.
Kiszáradt tenger, melyben hordalékok ülnek… –
korhadt, tört, mozdulatlan tanúi az "ügynek", s
emlék lesz az ember, nézd: Nap játszik a Cseppel.
10 hozzászólás
Hát igen, ennyi az ember.
Végül nem marad semmi. Legfeljebb az utódokban él tovább…
Kissé körülményesen (ahogy tőled megszokhattuk), de szépen megfogalmaztad ezt a bonyolult kérdést…
Jó újra látni Téged!
ölel
Ida
Köszönöm szépen, Idám, hogy erre-jártál és értőn olvastál.
("Formámom", stílusomon nem áll szándékomban változtatni 🙂 )
Szeretettel. Éva
Ki csak jóban dőzsöl, ebből merítkezik, vagy ki olykor alámerül, de erőt gyűjt a szépből, és az élet tengeréből újra, s újra felszáll…. Melyik szavának adhatunk hitelt?
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm szépen kedvességed és bölcs hozzászólásodat. 🙂
Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Elég naturális az írásod, de ez csak rásegít a mondanivalóra. A tartalom, a gondolataidban már többször átrágott téma. Érezni lehet, hogy komolyan elstudírozol ezen. A lezárás is nagyon rendben van. Tetszett a versed realista szemlélete és annak versbe építése.
Üdv
Zoli
Hálásan köszönöm, Zoli, hogy időt szakítottál a gondolataimban való elmélyedésbe.
Bennem sok minden van, ami már "többször átrágott"…;), ha másért nem, akkor azért, mert elég érzékeny vagyok a különféle emberi és természeti reakciókra, történésekre, érzésekre. S a képzeletem is sokat besegít. 😉 A látszat pedig olykor csal…"csak a kezemet figyeld". 😉 Üdv. Éva
Figyelni fogom kedves Éva, figyelni! :))
Ezzel csak megtisztel, kedves…őszintén mondom. 🙂
(Bár…eddig is jócskán akad rajtam "fogni-való" ;), igaz, nem ezen a portálon.)
Kedves Éva!
Én most, az Ajánljuk magunkat-ban kutatva találtam rá versedre. Nagyon komoly gondolatokkal töltötted fel, és értelmesen, szépen fogalmazol versben is, szerintem jó, ha a versben is úgy fogalmazunk, s nem csupán a rímekre figyelve olyan szavakat használunk, ami értelmetlenné teszi.
Jó téma, így is elgondolkodhat rajta mindenki. A küllem a 11-12-es szótagokkal, négysorosan, ölelkező rímekkel jól lehet mindent kihozni.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Kérlek ne haragudj ezért a kései válaszért, de eléggé "szétszóródtam" és (szégyenemre) nem sűrűn járok felétek. Nagy szeretettel és tisztelettel köszönöm látogatásodat, lélekemelő szavaidat, elismerésedet. 🙂 Mindig igyekszem érthetően, szabatosan fogalmazni, bár…ez (talán) alkalmanként kevésbé sikerül. "Szótagszámos", kötött-féle figura vagyok, így szeretek írni; nekem az okoz felüdülést, örömöt, jó-érzést, ha a sok-sok variáns közül végre megtalálom a helyére passzolót. 🙂 Ez a versem végig 13-as, de az általad említettekben is roppant szívesen vagyok jelen és alkalmazom a hetest, hatost, nyolcast…stb, csak időm/alkalmam/ihletésem nyíljon rá. Hálás vagyok jöttödért. Éva