Egyszer, önként ki kell mondani
a titkos álmokat, terveket,
úgy, ahogy van, el kell mondani
azt is, hogy mennyire szeretlek.
Az álmok, ha nem válnak
valóra, csak álmok maradnak,
harc nélkül könnyű veszíteni, de
győznek, akik nagyot akarnak.
Test, ha nem érez simogatást,
kéz, ha nem érint soha kezet,
bezárul az érzés kapuja,
aztán az út magányba vezet.
Mennyi vajúdásból születik meg
az egyszeri boldogság csodája?
Akkor öröm az öröm, amikor
két élet mond igent reája.
Egyszer el kell mondani azt is,
amit még soha nem mondtak el:
a rövid élet vallomását,
ha kimondják, azt élni is kell…
6 hozzászólás
Nagy igazságot hordoznak soraid.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Amikor valaki tapasztalatát, annak értékelését leírja, üzenet az a mának és a holnapok felé is.
Így van ez az élet minden terén.
Köszi, hogy itt jártál. Szép hét végét kívánok.
Szeretettel, Inda.
Igen…örökigaz.
Kedves Andrea.
Az igazságot is lehet szépíteni és köszi, hogy itt jártál.
Én meg továbbra is várok, várok, hogy elindulhassak "valamerre!"
Szeretettel, Lajos
Tisztelettel köszöntelek!
Szép verset írtál, földrajzi értelemben távoli, de lélekben igen közeli pályatársam!
Kedves Zoltán, megtiszteltél ezzel a néhány sorral, gondolattal.
Hozzá teszem, hogy az egyetemes magyar irodalomban nincsenek térbeni távolságok.
Köszönöm, a véleményed s hogy hogy időt töltöttél nálam.
Barátsággal, Lajos. / Inda.