Szia Szusi!
Már megint telitalálat, valójában erre most 10-est adnék. Mennyiszer tapasztaltam, sőt szoktam is mondani, csak nem ily frappánsan kifejezve.
Szeretettel: pipacs 🙂
pirospipacs, én is voltam már néhányszor úgy, hogy valami annyira tetszett, hogy akár százast is adtam volna rá, ha lett volna, és nagyon örülök annak, hogy ezt a szösszenetemet te még az ötösnél is többre értékeled. Így van ez, ha valakit valami szíven talál, csak nekem még mindig furi, hogy én is tudok ilyet. Köszönöm, hogy megírtad.
Kedves Szusi!
Egy ember büszkesége pontossan olyan arányban van gyávaságával,mint a vakmerősége a bátorságával.Az egyedüli helyes konzekvencia, amit amásik ebböl le tud vonni. mintdkettőt a butasága irányitja. Persze ez is relativ. gondolom az irányitás erőssége,nem a kiinduló pont.
Jane Austem már kétszáz évvel ezelőtt azt írta:
"A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye"
Mindettöl eltekintve, tetszik a gondolatod leírása…
üdv Tóni
Én egyet tudok Tóni, azt, hogy nagyon kreatívak vagyunk gyávaságunk leplezésében. Az egyik ilyen a büszkeség. Büszkébb vagyok annál, hogy……A fenét! Gyávább!!!!
Csaba, azt gondolom, hogy aki "büszke" az olykor azért bátor is lehet, aki önsajnál állandóan, az alapból gyáva. Neki az önsajnálat egy stabil pajzs, hisz mivel ellene a "világ" eleve nem győzhet, így meg sem próbálja.
Kedves Szusi!
Elmesélek valamit: Egyszer egy bátor férj elkisérte a feleségét svájcbol Budapestre a fogorvoshoz. Beszélgetés közben a fogorvos megkérdezte a férjét is mikor volt utoljára fogorvosnál. Huszonöt éve, volt az őszinte válasz. Belenézhetek az ön szájába is, kérdezte. Nem jutottam szóhor,amikor már a feleségem igent mondot. Az eredmény volt egy olyan rosz fogam. ami mint egy időbomba tikkelt a számba, egy hatalmas gennyzacskóval,amit azonal ki kellet venni,mert ő nem válalta a felelőséget, még azért sem, hogy a reggelt megérem. Megkaptam a spritcet a kivevéshez, de annyira rezgett a gatyám, hogy mindenki látta. Erre az orvos: Ugyan már Mucsi úr, ne legyen olyan gyáva! Gyáva, kérdeztem, tudja ön mennyi bátorságra van szüksége egy férfinak, ahhoz, hogy őszintén bevalja, hogy fél?
Ebböl a válaszbol legy olyan atmoszféra keletkezett, hogy egyáltalán meg sem éreztem a foghúzást.
üdv Tóni
Pedig nincs abban semmi, ha valaki fél Tóni. Ki ettől fél, ki meg attól. A fogorvostól nagyjából mindenki, de megúszni nem lehet. Aki meg semmitől sem fél, az vagy hazudik, vagy beteg.
22 hozzászólás
Nos, nincs mentség… E haiku gondolata nagyon találó! 🙂
üdv
leslie
Leslie, ez jól esett!!
valóban érdekes megközelítés
Örülök, hogy így gondolod András.
Húúú, megint egy telitalálat!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm szépen Zsolt.
Szia Szusi!
Ez nagyon találó! Tudtam, hogy hozzád mindig érdemes benézni!
Gratulálok a haikudhoz!
Szeretettel: Zsóka
Amellett, hogy zavarba hozol Zsóka, igen jó olvasni ezt. Köszönöm szépen.
Kedves Szusi!
Érdekes megközelítés.Elgondolkodtató.
Barátsággal:Ági
Örülök, hogy annak találod Ágnes.
Szia!
Nagyon jó, találó!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm az olvasást Rozália.
Szia Szusi!
Már megint telitalálat, valójában erre most 10-est adnék. Mennyiszer tapasztaltam, sőt szoktam is mondani, csak nem ily frappánsan kifejezve.
Szeretettel: pipacs 🙂
pirospipacs, én is voltam már néhányszor úgy, hogy valami annyira tetszett, hogy akár százast is adtam volna rá, ha lett volna, és nagyon örülök annak, hogy ezt a szösszenetemet te még az ötösnél is többre értékeled. Így van ez, ha valakit valami szíven talál, csak nekem még mindig furi, hogy én is tudok ilyet. Köszönöm, hogy megírtad.
Kedves Szusi!
Egy ember büszkesége pontossan olyan arányban van gyávaságával,mint a vakmerősége a bátorságával.Az egyedüli helyes konzekvencia, amit amásik ebböl le tud vonni. mintdkettőt a butasága irányitja. Persze ez is relativ. gondolom az irányitás erőssége,nem a kiinduló pont.
Jane Austem már kétszáz évvel ezelőtt azt írta:
"A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye"
Mindettöl eltekintve, tetszik a gondolatod leírása…
üdv Tóni
Én egyet tudok Tóni, azt, hogy nagyon kreatívak vagyunk gyávaságunk leplezésében. Az egyik ilyen a büszkeség. Büszkébb vagyok annál, hogy……A fenét! Gyávább!!!!
Nagyon frappáns, és milyen igaz! A 2. leggyakoribbnak a büszkeség mellett az önsajnáltatot említeném.
Csaba, azt gondolom, hogy aki "büszke" az olykor azért bátor is lehet, aki önsajnál állandóan, az alapból gyáva. Neki az önsajnálat egy stabil pajzs, hisz mivel ellene a "világ" eleve nem győzhet, így meg sem próbálja.
Kedves Szusi!
Elmesélek valamit: Egyszer egy bátor férj elkisérte a feleségét svájcbol Budapestre a fogorvoshoz. Beszélgetés közben a fogorvos megkérdezte a férjét is mikor volt utoljára fogorvosnál. Huszonöt éve, volt az őszinte válasz. Belenézhetek az ön szájába is, kérdezte. Nem jutottam szóhor,amikor már a feleségem igent mondot. Az eredmény volt egy olyan rosz fogam. ami mint egy időbomba tikkelt a számba, egy hatalmas gennyzacskóval,amit azonal ki kellet venni,mert ő nem válalta a felelőséget, még azért sem, hogy a reggelt megérem. Megkaptam a spritcet a kivevéshez, de annyira rezgett a gatyám, hogy mindenki látta. Erre az orvos: Ugyan már Mucsi úr, ne legyen olyan gyáva! Gyáva, kérdeztem, tudja ön mennyi bátorságra van szüksége egy férfinak, ahhoz, hogy őszintén bevalja, hogy fél?
Ebböl a válaszbol legy olyan atmoszféra keletkezett, hogy egyáltalán meg sem éreztem a foghúzást.
üdv Tóni
Pedig nincs abban semmi, ha valaki fél Tóni. Ki ettől fél, ki meg attól. A fogorvostól nagyjából mindenki, de megúszni nem lehet. Aki meg semmitől sem fél, az vagy hazudik, vagy beteg.
Nagyon remek gondolat!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen Judit.