Talán túl sokat merengsz, képzelegsz,
tekinteted a távolba réved.
Felhőkön suhansz, álmok közt lebegsz,
ébredj! Az élet gyorsan ér véget.
Most a vízparton ülsz, kopott padon,
a mesés lebukó napot nézed.
Talán a boldogság ragad karon,
lehet, hogy éppen most raksz majd fészket?
Lenyűgöz ez a szép, havas orom,
szirén hangja csábított a csúcsra?
Oly festői e világ, én mondom,
ma vigyázzuk, gyógyítsuk meg újra!
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Az álmok,a merengések ízt adnak az életbe!
Megszépítik a hétköznapokat!
“Talán a boldogság ragad karon,
lehet, hogy éppen most raksz majd fészket?”
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
“ébredj! Az élet gyorsan ér véget.”
Bizony így van, bár ehhez is kell egy kor, hogy az ember így érezze.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen az olvasást és kedves szavaid:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Igen, én is így gondolom.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa