Látod, egy mérföldkövön túl vagyunk,
szemünkből itt kihunytak a fények,
ígérted, tavasszal majd szárnyalunk,
szívünk egy virágos réten ébred.
Éjjel csalogánytrillát hallgatunk,
s öntudatlanul meséket szövünk,
holnap talán már meg is halhatunk,
izzón, lázban égve ölelkezünk.
Szerelmünk rejtőző varázsa csönd,
csillagragyogásba szőtt képzelet,
kéz a kézben sétálunk odafönt,
s elfelejtjük e rongyos életet.
Léthé medrében habzsolunk gyönyört,
méhviasz létünk a nyárba merül,
könnyben fogadkozunk, dalunk öröm,
holnap árva tücsök sem hegedül.
Látod kedvesem, fényévek múltak,
őszünk, ha volt, lehulló pillanat,
korhadt fákról fagyott varjak hullnak,
végtelen álmunk mára szétszakadt.
8 hozzászólás
Kedves Vox Humana! A pillanat varázsát érzem a versben, amit sajnos megtör a gyors múlás. De amíg ezen világon létezünk, addig ne vágyakozzunk Léthé lágy feledést hozó vizére! Egy 2007-es versem emléke jött elő. Vágyódás a holt kedves után című. Ez a vers nagyon tetszik, a szívemhez közel áll. Üdvözlettel. santiago
Kedves santiago!
Talán ezen a világon is jólesik pár percre, Léthé feledést hozó vizében megmerítkezni. Hiszem, hogy mindenki életében vannak olyan percek, amikor kizárja a külvilágot, az emlékeket…
Szívesen olvasnám a Vágyódás a holt kedves után versed, ha nem nagy kérés, és nem szakít fel fájó sebeket. (Az itteni régebbi írásaid között nem találtam.)
Köszönöm, hogy olvastál, és megosztottad gondolataid.
Üdvözlettel: Vox
“kéz a kézben sétálunk odafönt,
s elfelejtjük e rongyos életet”
Nem lehet jó az az élet, melyet felejteni kell, sőt elvágyódni belőle.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
A technika ördöge megtréfált, hiszen válaszoltam a szavaidra, de úgy tűnik, fél éve bolyong az éterben. 🙂
Amikor hiányoznak a szeretteink, előfordul(hat) hogy elvágyódunk ebből a világból.
Köszönöm, és elnézésedet kérem a megkésett válaszért.
Vox
Kedves Vox!
A végtelen álmok szétszakadtak,pedig annyi,de annyi
szép ígéret fogta a kezet, mint:
csallogánytrilla a virágos réten és és.
“csillagragyogásba szőtt képzelet,”lett az álmokból!
Remek,fájóan csengö sorok,de még az elmúlás
sem gyözhati le a reményt:
“kéz a kézben sétálunk odafönt,
s elfelejtjük e rongyos életet.”
Elismeréssel gratulálok!
Tetszettek nagyon egyéni mély gondolataid!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor! … ilyen az élet. A szép álmok sokszor álmok maradnak.
Köszönöm, hogy olvastál és átérezted a versem.
Neked is szép napot!
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Gyönyörűek ezek a sorok, nem véletlenül mondják, hogy fájdalomból születnek a legszebb versek.
A mérföldkövek arra valók, hogy megálljunk, megpihenjünk és eltűnődjünk azon, ami volt, vagy lehetett volna. Bár vissza nem térnek a múlt pillanatai, mégis jó érzés felidézni őket – még akkor is, ha szomorú gondolatok kelnek.
Több különleges képet mutatsz, valahol bennük van a végtelen, ettől lesz éteri és feledhetetlen.
Nagy örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy így érzed, így látod.
Örültem gondolataidnak.
Szeretettel: Vox