A Holdfényes éjeken
soha, senki sem tévedhet el
Sorsod elől nem bújhatsz
Végzeted elől nem futhatsz…
A gondtalan éveknek
emléke nem tűnt még el
Rá gyászos ködfátylat borít
és örökre magába temet…
Lédús, méreggel átitatott,
sötét élvezet!
Bódító aromád megrészegít
s felemészti énemet…
Múltam tűnő, fekete folt csupán
homályos, illó képzelet
Mikor álmomból fölkeltve
megosztottad véredet…
2 hozzászólás
Szép, kifejező, sötét… 😉
Köszönöm:))