Ki tudja, hány vers fér el egy lélekben,
és darabban mérik-e vagy méterben.
Ami bent szunnyad sok évnél régebben,
hogyha kihullik is, lehet még éretlen.
Aki ír, úgy írjon, könnyűnek látsszon,
elég, ha a vers súlyos, mint egy zátony.
Poéták ülnek minden fűzfaágon,
s keveset bír el az irodalmi kánon.
4 hozzászólás
Szia!
Könnyednek tűnő dallamos, zenélő sorok. És mégis bujkál benne, mögötte valami nagyon tanulságos…
Remek, üdv
leslie
Kedves Leslie, köszönöm 🙂
Nagyon igaz, amit írsz. Képileg tökéletes ez a sor: "Poéták ülnek minden fűzfaágon". Mindent kifejez.
Üdv: Kati
Köszönöm, kedves Kati!