Mottó:
„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.“
Vörösbort iszom, na meg dohány füst
leng körül – és ebbe az idillbe
egy platán is bekerül, új szempont,
így én nem vagyok egyes egyedül.
Szia! Ha nem vettél volna észre
nem léteznék, és bizony nem lenne
Óperencia. Időbe telne
a meghitt pillanat – e szent percben
az adott szó elakadt, dúl a harc,
a démonizált befolyás az csak
mondvacsinált, nyakatekert ürügy.
Ez a szabadság, hagytad s virágod
lett elvégre a rügy. Kérged alatt
évgyűrűidnek nem tudod korát,
gyökerednek törzse lomkoronád.
S mégis hiába hallgatlak, lám nem
értem szavad. Magával küzd bennem
a gond-gondolat. Fa, kő és a vas.
Barikád a félelem, nem az itt
felsorolt három elem. És mi lesz
majd holnap, ha lesz majd egyáltalán.
Ismersz jól engem, ölelj át platán!
6 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Nagyon jó hasonlat:" hagytad s virágod
lett elvégre a rügy"
és a gindolatmenet,ami utána jön!
Szép lenne,jó lenne ha jönne felelet
arra,hogy mi lesz holnap,lesz e egyáltalán!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Lennie kell holnapnak, csak tényleg nem mindegy, hogy az milyen lesz. Állítólag olyan, ahogyan ma élünk.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Jó gondolatok, klassz vers! Üdv: én
Szia!
Köszönöm szépen, mert olvastad a Mert-et.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Ha azt kell"szabadság" alatt érteni, hogy mindenki azt tehet, amit csak akar, akkor ilyen káosz lesz az életünk, amit ma is tapasztalunk. Bárcsak lennék inkább fa, akár platán, bár mindegy lenne mi, bár kételkedem, hogy ők boldogabbak, mint mi. Legalábbis ilyen körülmények között.
Ilyenek jutottak eszembe, míg versedet olvastam.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Nem kell. 🙂
Én arra a szabadságra gondoltam, amikor átadjuk magunkat, az énünket odaajándékozzuk a létnek.
"Ez a szabadság, hagytad s virágod
lett elvégre a rügy."
Ilyen körülmények között szerintem se boldog a természet, mert gyűlölet veszi körül.
Köszönöm szépen a gondolataidat.
Szeretettel: Szabolcs