…mert kell a hit, hogy
erős kötéllé fonjad
bogozhatatlan szálait
ragaszkodásnak, ha
értelmetlen görcse egy
máshová tartozásnak
bénítja ujjaid.<!
…mert kell a szó, hogy az
írástudatlan jelbeszéd
helyett kimondjuk
a kimondhatatlant, ha
már az érintés is
úgy érzed, hangtalan.
…mert kell a vágy, hogy
szemeid barna melegével
takarjam el a félelem
hajnali remegését, ha
halántékomon dobol
az érted lüktető.
Nem követhető,
miért lett más,
kifordult magából
a megszerzett kölcsönhatás.
…mert kell erő engedni,
hogy a kannibál idő felzabálja
mit elé vetettem,
mert csak a jövő
érinthetetlen és ha
napjainkat majd
én is felfalom,
önzőn vigyorgó
éjszakán lebegek
felhő-matracon.
Az írást akkor sem hagyom!
… mert kell a vers, mert
megtalállak benne,
rakódnak rám –mint csókjaid-
a sorok,
édes érintésed
minden mosolygó rím,
és ha hiányod fáj,
rímtelennek Én is ott vagyok
3 hozzászólás
Ejha! Mennyire igazad van! Remek megfogalmazás, és értelmezése annak, hogy sokan miért is írnak. Nagyon tetszett! (egy üres sorköz kimaradt)
szeretettel-panka
Kell bizony!
"…mert csak a jövő érintetlen…"
Gratulálok, olyan gondolatok, melyek vitathatatlanok.
pipacs
A versíráshoz sok minden kell, főleg a hit, melyet alátámasztasz szép hasonlatokkal, képekkel.
Gratulálok. Oroszlán