hogy ő mindig mindent jobban tud,
és úgy fordít magyarra, hogy
a célon, nagyon sokszor túlfut.
Mért akar okosabb lenni
mint a múlt század nagy költői,
's a németül írt versére,
ő, egy új magyar verset írni.
Igaz, a magyar nyelv gazdag,
sokkal gazdagabb mint a német,
's fordításban ez adná meg
a még nagyobb lehetőséget.
Nem a költőé az érem
hisz nem az nem volt neki munka,
költő csak leírta mit érzett,
de Ő ezt napokig csiszolta.
Ti – tá, vagy Tá – ti, a kérdés
az most nála a legfontosabb,
hogy a vers magyarul helyes e,
az mindegy, fontos, hogy finomabb.
Én mint bácskai ősmagyar
ki még mindig azt is beszéli,
nem tanultam modern magyart
és amit mond, azt úgy is érti.
Bocsásson meg az, akit én
nem akarva is megsértettem,
de ha ezt őszintén érzem,
még bocsánatot sem kell kérnem.
Azért, hogy mégis megteszem
csak egyetlen egy oka lehet,
hogy egyeseket még ma is,
mégis nagyon mélyen tisztelek.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Bizonyára nekem (is) szólhat ez a versed.
Hogy a német költők mennyit csiszolták verseiket nem tudjuk.
De sok e versek közt a csiszolt vagy csiszolatlan gyémánt.
Ami engem illet, bármennyire igyekszem is, nagyon ritkán
tudom azt a tartalmi és formai szépséget fordításaimban
visszaadni, amit az eredeti versek képviselnek.
Gyengécske, amatőr fordító vagyok az ő fordítói talentumokhoz
képest.Igyekszem persze tanulni, fejlődni.
Óriási akaraterőd miatt én is biztosíthatlak tiszteletemről.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Remélem annyira megismertél eddig, hogy én nem egy materialista józan észtől vagyok írányítva, henem inkább egy emocionális, szívtől írányított értelemben gondolkodom. Ennek előnya a nyugodt lelkiismeret, a hátránya, a kevés, vagy egyáltalán egy jóbarát jelenléte.
Igen a versedben rád is gondoltam, főleg az utolsó két versszakban. Ami azt illeti, én Sem vagyok megelégedve a tudásommal a versírás terén. de a vígaszom, hogy én nem a szépirodalomnak írok, igaz, az én verseimben nem is lehet gyönyörködni, a fordításaim is inkább érzelmi alapon történik,, úgy ahogy a vers olvasásákor érzem. Köszönöm az utolsó előtti sorodat, az nekem sokat jelent.
üdv Tóni
Szia Tóni!
Úgy vélem érezni könnyű (bár akad, akinek is nehéz) érteni nehezebb… Átadni méginkább mert az magában foglalja az első kettőt… Átadni művészet? Talán… Talán csak.engeded, h valaki menjed veled pár lépést veled, az utadon, a vipődben… Mindegy hová fűzöm, tetszett, kellemes sorok ezek nekem, köszönöm, különösen ezt a sort:
"és amit momd, úgy is érzi"
Szeretettel: Gabe
Kedve Gabe!
Nehéz engem követni az utamon, velem jönni talán még nehezebb, hangosan gondolkodom, és az néha talán veszélyes is lenne. Örülök, hogy tetszett és
üdv Tóni