Falu tornyán három öreg varjú mit beszél
Azt kérdezik – Kend is érzi? Holnap itt a tél
Egy napunk van odébb állni, bolond, aki vár
Kár, hogy nem a varjúkból lett költöző madár
Maradunk hát. Leülünk és nézzük a havat
Itt bizony, még ezer fecske sem csinál nyarat
Még a téli álom is csak álom marad már
Miért nem vagyunk barlanglakó medvék! Ó, be kár!
Napok telnek-múlnak, hamar elillant a tél.
Három öreg varjúnk vajon most miről beszél?
-Kend is érzi? Mostanában felszökött a hő
Mérget mernék venni rá, hogy itt a jó idő
Meglepően gyorsan eljött újra a tavasz
Ilyet bizony régen láttam! Mondhatom: ravasz!
De akkor is csak annyit mondok, kár, hogy eljött – kár!
Közben rájöttem, hogy milyen szép a téli táj…
Így károg a három varjú évek óta már
Elkárogják éveiket, és ez igen kár!
Istenfélő fiatalok! Ez csak egy mese
Arról, hogy ki sopánkodva él, értelmes-e?
S hogy erőd, s időd fiatalon el ne vesszenek
Tanácsolom: Teremtőnkről emlékezzetek!
4 hozzászólás
Jó kis mese. De talán nemcsak az istenfélő fiataloknak érdemes megfogadni a tanácsodat.:)
Üdv: Colhicum
Köszönöm!
Valóban nem. Talán át kéne írni azt a sort. Már egyszer átírtam, de még mindig nem a legtutibb.
Vipera
Nagyon kedves mondókás vers! Gratulálok!:)
Köszi sleepwell!
Kedves Tőled!
Vipera