2026. április 26., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    Mesét lehel az ősz

    A.AdriennBy 14 hozzászólás1245 megtekintés

    Az ősz lopva lehelt csókot a tájra,
    mint kislány az ablaküvegre,
    hogy otthagyja nyomát pirosló szája,
    és hajába simítson új szerelme.

    A hegygerincen még zöld a fa ága,
    később öltözik bronzszínűbe,
    vár még, ahogy türelmes asszony vágya,
    mikor szülöttjének kell mesélnie.

    Fűszálakon már tücskök nem zenélnek,
    s dombok mögül később kél a Nap,
    de lombokon aranyló fények égnek.

    A levelek mind kosztümöt cserélnek,
    majd ledobják magukról megunt
    rongyukat, kapuja elé a télnek.

    Share.

    14 hozzászólás

    1. Lyza on

      Kedves Adrienn!
      Látom a szonettet céloztad meg, egész sikerrel…:):):)
      A "rája" bántja a fülemet, mert így nem ragozunk, a rája egy halféle…:)
      Szépek a hasonlataid, jelzőid…
      A "hegygerince-vágyait" rímeket, kiemelném, mert nem rímelnek…
      Gratulálok, mert nehéz szonettet írni!…Ölellek: Lyza

    2. A.Adrienn on

      Kedves Lyza!
      Köszönöm szépen.)
      A rája egy létező szó, nem csak halat jelent, megtalálható A magyar helyesírás szabályaiban is. Rája = őreá. Igaz, inkább emberre vonatkozik, de a hasonlat megengedi a versben a használatát. A hegygerincen nem rímel a vágyait szóval, mert nem ott van a rím, hanem a mutatja, illetve marasztja szavaknál.
      Igen a szonettet is megcéloztam.
      Szeretettel ölellek.
      Adrienn

    7. Névtelen on

      Kedves Adrienn!
      Ahogy a versedet olvastam arra gondoltam milyen jó is annak, aki ilyen szép szavakkal le tudja írni, az ősz bájos napjait. Az olvasó teljessen más szemmel látja a néha szürke essős őszi napokat, és akkor rájöttem igaza volt Gustave Flaubertnek amikor azt írta:
      "Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette."
      Üdv Toni

    9. kiskaszás on

      Kedves Adrienn!

      Ügyes a formaválasztás. Szerintem az őszhöz nagyon szépen passzol a szonett! Szépek a képeid is, megkapóan fested le az évszakot. Csak a rímelésre kell még gyúrni egy kicsit, egyébként rendben van – és mindenképpen tetszetős!

    Leave A Reply