A kilincsről lehullott kezed
Hűlt egykedvűen zsebre teszed.
Máris úttalan utakon jársz,
Még csak feloldozásra sem vársz.
Kövesút, tűnt ösvény messze fut,
Elnyelnek bánatot, mélabút.
Bár indulsz, de nem tudod hova,
S érzed: nem érkezel meg soha.
Csak magad vagy, nem kísér barát,
Lépdelsz egy vad kontinensen át.
„Minden mindegy, minden hiába”,
Szakad rólad az út porába…
Eső, majd hó, s szél vág szemedbe,
Mégis mész vak sorsoddal szembe.
Senki nem vár és nem jön eléd,
Dőlt fakereszt, ami int feléd.
Már tudod, hazátlan kóborló,
Jó, ha vár rád egy rossz fogadó.
S ha van egy hely, hol otthon volnál,
Messzebb van az, a csillagoknál.
26 hozzászólás
Kedves Antonius!
Tudod sok a hontalan. Versedből sugárzik az értük való aggodás is, ahogy vázolod az érzéseiket. Nagyon szép írtál róluk!
Inkább a magány és a megértés hiánya… én azt érzem… talán jól, talán nem.
Az egyszerűsége, a szavak harmóniája és a benne rejlő tisztaság, őszinteség miatt… megint szép sorok 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Druszám!
Mondhatom le a kalappal elötted, és versed elött. Ezt amit leírtál a reális életben többször is átéltem, de úgy látszik, az érzéseket is, (amit sohasem gondoltam volna) képzeletben sokkal szebben lehet lehet élni, mint a valóságban, A valóságban valóban fáj a fájdalom, de az átérzett fájdalom, amit a képzeletben él át az ember még szép is tud lenni. Ezt az érzést sokat éreztem, de leírni sohasem tudtam, mert mindig amikor elkezdtem, az első versszak után már nem szépnek, hanem büntetésnek találtam ezt a reám kiszabott sorsot. De nem panaszkodni akartam, hanem gratulálni, hogy te ezt milyen szépen leírtad.
De már Jókai Mór leírta:
"A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel."
És úgy látszik, azt megkövateli mitőlünk is, mint az otthonvalóktol, csak más formában.
üdv Tóni
Köszönöm szépen, hogy olvastatok. Ezúttal a társadalom peremére szorult, a hazátlan, hajléktalan, reményvesztett ember helyzetébe próbáltam beleérezni.
Sikerült-e, nem tudom. Élesben azért nem szeretném kipróbálni, ezért inkább megelégszem ezzel az eredménnyel.
Üdv. a.
Bizony úgy van, ha valaki elveszíti szeretteit, elveszíti otthonát, talán… mindene elveszett. Soha többé nem találja a helyét a világban. Nagyon szépen fogalmaztad versedben ezt a szomorú sorsot, engem nagyon meghatottak. Talán csak mások, idegenek könyörületére számíthatnak. A Gondolataim-érzéseim c. gyűjteményemből idézek ide illő szavakat:
"KÖNYÖRÜLET
Nézz szét magad körül. Mit látsz?
Sok nélkülöző és beteg embert és gyermeket találsz.
Gondolj rájuk, s ha teheted, segíts nekik. Ők is emberek,
akik éreznek, ezért szeresd őket. Isten megáld érte téged."
Üdvözöllek: Kata
Kata kedves!
Köszönöm kedves-szép szavaid és értékelésed. A versed is nagyon kedves. Azért egy és-t elhagynék belőle.
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel megtiszteltél. a.
Kedves antonius!
Képzelő erőd fantasztikus,
ahogy beleélted magad a hontalanok lelkivilágába.
Ezért nem értem, miért bántod meg azt, aki tisztel?
A kezedet meg ne tördeld el, mert arra sok téren szükséged lehet..:))))
Mivel írsz verset, mivel dolgozol, mivel ölelsz? :))))…
S persze, mivel fenyegetsz meg engem ???…:))))
Nagyon mély érzelmeket közvetít a vers, visszatérve rá,
s azt hiszem benned egy "Teréz apa " veszett el! :))))
Legyen szép heted!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves fátyolfelhő!
Bocsánatodat kérem a késői válaszért. Ezek szerint csak gondolatban válaszoltam. A "Teréz apa" nagyon szellemes, nagyon jót vigyorgásztam volna rajta, ha tegnap nem olyan napom lett volna, amilyen volt.
Köszönök Neked mindent. a.
Szia!
Magány, hontalanság, elhagyatottság szépen versbe foglalva.
Szeretettel: Rozália
Rozália kedves!
Ilyen kilátástalan úton lévésről tudok pillanatnyilag írni, talán februárig összejön még másmilyen is.
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Üdv. a.
Minden kommenár nélkül:elismerésem!
üdv:ruca
Én pedig köszönöm szépen.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Nagyon szep. Meg a könnyeim is kijöttek, mert en minden gondolatat, aterzem.
Szeretettel:
Hamupipö
De jó Téged újra látni!
Köszönöm. a.
Szép vers antonius, gratulálok.
A.Adrienn
Kedves Adrien!
A gratuláció mindenkor, mindenkitől jólesik. A toplistát jogosan vezető alkotótárstól különösen.
Köszönöm és én is gratulálok Neked. a.
Az otthontalan-hontalan?-magányban való vergődés dala .Nekem különösen a második szakasz tetszik.Egyébként minden szavadnak erős hordereje van .
Gratulálok!
Kedves gyogyó!
Köszönöm megtisztelő látogatásod és véleményed. a.
Nem akarok többe bögni, mert nagoyn sziven talal!
Szeretettel:
Hamupipö
Kösz, hogy örülsz nekem.
Változatlanul örülök Neked, de sírdogálnod nem szabad. 🙂 a.
Szia antonius!
Itt ragyogok, olvasva a szociális érzékenységről szóló írásodat.
Jól érzékelteted a helyzetet.
Jó vers!
napsugárka
Köszönöm kedves napsugárka, hogy hosszú idő után újra rám mosolyogtál. a.
Én is nagyon szépnek tartom. Mély, nemes, gondolatok egyszerűen megfogalmazva.
Gratulálok.
Kedves adler!
Ha így gondolod, köszönöm Neked.
Üdv. a.
Antal kedves!
Ma gyöngyök és csillagok után kutatok. Bevallom, néha én is úgy érzem, hogy túl messze vannak, meg az a hely is ahol " otthon " lehetnék. Mégis, követem a csillagomat, talán egyszer hazavezet. Szomorú a versed, de azért tud ám ringatni. 🙂
Még mindig: pipacs
Igérem a többi versedet ma( is ) csak titokban olvasgatom, észre sem fogod venni.:)
Köszönöm pipacskas, hogy rátaláltál.
Gyakran gondolom így.
Üdv. a.